Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Sz. Kállay Ágota: Rézkori áldozati leletegyüttes Füzesabony határában

azonban már felhasználhatók ilyen szempontból. Mint láttuk, az ilyen típusú „díszítmények" (valószínűbb, hogy funkcionális szerepük volt) már néhány, a Brodzany-Nitracsoporthoz sorolt kerámián megtalálható, ugyanakkor a vele egyidejű tiszapolgári kultúrában még a hegyes bütykök a „divatosak". így a füzesabonyi fazekakon fellépő bütykök alapján szintén nem feltétlenül kell a bodrogkeresztúri csoport idejére keltezni leleteinket, megengedhető egy korábbi datálás lehetősége is. Ugyancsak nem biztos, hogy javarézkori jellegű a fekete festés az egyik csészén (5. kép 5.). Ez az edénytípus egyébként magyar területen igen ritka, gyakoribb azonban a délnyugat-szlovákiai lelőhelyeken. A nagyméretű, a hason függőleges nyílású fülekkel ellátott tárolóedények azért jelentenek problémát, mert a tiszapolgári és bodrogkeresztúri csoportról javarészt temetők alapján alkothatunk fogalmat, középső rézkori települést magyar területen inkább csak az északi hegyvidékről, illetve Budapest környékéről, vagyis a Patay Pál által a „bodrogkeresztúri kultúra perifériális csoportjának" tartott, Kalicz Nándor szerint a Ludanice-csoporthoz tartozó lelőhelyekről

39 ismerünk. Ezeken, továbbá DélnyugatSzlovákia területén viszonylag gyakori a települési leletek között a függőleges nyílású fül. Mindezek aiapján tehát a füzesabonyi leletegyüttes a délnyugat-szlovákiai törzsterülettel rendelkező Ludanice-csoporthoz köthető, annak is kezdeti szakaszára tehető, s ez Kalicz Nándor véleményét látszik alátámasztani. 2. A kecske mint áldozati 4llat A kecske - a juh mellett, a kutya után - az ember legkorábban háziasított állata.

40 Ezt az a tény is magyarázza, hogy a kecske eléggé igénytelen állat, kutya nélkül is az ember mellett maradt, ugyanakkor igen sokrétűen tudták hasznosítani - húsát, tejét, sajtját, bőrét, szarvát.

41 Hogy milyen szerepet játszott ez az állatfaj a mindennapi hasznosításon túlmenően a hitvilágban, erre több oldalról próbálunk rávilágítani: a) régészeti jelenségek, objektumok révén (építési áldozat, halotti szertartásoknál ételáldozat stb.); b) különböző tárgyakon látható kecskeábrázolás alapján; c) áttételesen és fenntartással, bizonyos antik és keresztény írott források, mítoszok és a néprajz adatait is felhasználjuk. a) Magyarországon kecske feláldozásának egyik legkorábbi bizonyítékát Kálóz (Fejér m.) határából ismerjük. A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának egyik házához két olyan cölöplyuk is tartozott, amelyekben állat-, illetve emberáldozat nyomait találták meg; a cölöplyukban kecske koponyája és - valószínűleg ugyanannak az állatnak - szétdarabolt, nem égett csontjai feküdtek.

42 Más területekről, különböző korszakokból Hermann Behrens gyűjtötte össze azokat a temetkezéseket, amelyekben állatok, így kecske maradványai is előfordultak. A szlovákiai Kissárón (Sarovce) pl. egy, a badeni kultúrához sorolt gödörben fiatal. 39. PATAY,Pál 1963. 3-13.; PATAY Pál 1969. 318.; KALICZ Nándor 1966. 3-16. Kivételt képez Tiszaluc-Sarkad, amely azonban a javarézkor második fázisát képező Hunyadi-halmi csoport legteljesebben feltárt települése: PATAY Pál 1986. 40. BÖKÖNYI Sándor 1974. 190-200. 41. KELLER, Otto 1963. 302-304.; VIGA Gyula 1981. 97-122. 42. MAKKAY, János 1984. 171-172., 2. ábra. Ugyancsak építési áldozat emléke a postoloprty-i 15. ház alapozási árkából származó állatcsontanyag, közte kecske csontjai: MAKKAY, János 1984. 174.; SOUDSKY, Bohumil 1969. 38