Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Szemán Magdolna: „Székesfejérvár juta pogánságra” (Erkölcsi példázat és história Wathay Ferenc költészetében.)
Szemán Magdolna „SZÉKESFEJÉRVÁR JUTA POGÁNSÁGRA" (Erkölcsi példázat és história Wathay Ferenc költészetében) Wathay Ferencnek, a magyar kései reneszánsz korszak kalandos életű katonaköltőjének költészetével többször foglalkozott a modern irodalomtörténeti kutatás, mégpedig nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. 1 Feltűnő azonban, hogy lírai művei és önéletrajza mellett milyen kevés szó esett históriás énekeiről, a bennük rejlő eszmevilágról, erkölcsi példázatokról. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni az alábbiakban a Szinán és Ibrahim basa idejében lett tatár rablásról való história, a História de populo iudaico in tertio Machabeorum, valamint Mely az magyar nemzetségnek nyomorult, múlt és jelen való állapotját traktálja с műveinek (X., XIII., XXIV.) elemzésével. Históriás énekeivel Wathay a XVI. század kedvelt epikai műfajának válik kései folytatójává egy olyan korban, amikor a politikai és társadalmi fejlődés következtében hanyatlani kezdett ez a műfaj, holott a tizenöt éves háború eseményei bőséges anyagot szolgáltattak volna a műfaj továbbéléséhez. Az 1593-ban kezdődött háborúskodás terhét - nagy számban külföldi csapatok is részt vettek benne - a magyarság viselte, a katonáskodás, de főképpen az anyagi áldozatvállalás terén. Leginkább a külföldi zsoldosok magatartása fokozta az elkeseredést, amihez hozzájárult a Habsburg-kormányzat rekatolizációs politikai törekvése és Erdély-ellenessége. Érthető tehát, hogy a küzdelem utolsó szakaszát Bocskai felkelése jelentette. Ebben a hősies és tragikus korszakban bármennyire is fontos szerep jutott a végváraknak és vitézeknek, a Habsburgok politikája nyomán hanyatlani kezdett a végvári élet. A nyomor és elhanyagoltság ellenére fel-feléledt a vitézi virtus a végeken katonáskodó paraszti és nemesi harcosokban, gyalogosokban, huszárokban, hadnagyokban. Wathay látta a végbeliek hősi elszántságát, önfeláldozását, hazaszeretetét, és azt is, hogy rossz életkörülményeik ellenére kitartanak a végsőkig. Históriás énekeinek anyagát egyéni élményeiből, emlékeiből merítette. A Szinán és Ibrahim basa históriájának történeti háttere Szinán basának, a török nagyvezérnek és hatalmas töröktatár hadának a Dunántúlon és az Alföldön 1594-ben végzett pusztítása. Wathay megdöbbentő képeket rajzol a tatárok és törökök erőszakoskodásairól, a nők megbecstelenítéséről, a lángoló falvakról, az apró gyermekek pusztulásáról és az elha1. Wathay Ferenc Énekeskönyve. Jegyzetekkel és bevezető tanulmánnyal közli NAGY Lajos (Székesfehérvár, 1955. 10, 102. XI.) István Király Múzeum Közleményei A. sorozat 1. sz.; FITZ Jenő: „Székesfejérvár veszésérűl való história" -Wathay Ferenc Énekeskönyvéről. In.: Fehérvár (A Vörösmarty Irodalmi Társaság Irodalmi és Helytörténeti Antológiája) 1-4. Szfvár, 1956. 4. 403-416.; BÉKEFI Antal: Egy elfeledett históriás énekmondóról. Eletünk, 1964. /III. 8496. AMEDEO di Francesco. Il Canzoniere di Ferenc Wathay. Istituto Universitäre Orientale, Annali Sezione Slava, Napoli 1979. ; ÁCS Pál: Wathay Ferenc: Áldott filemile . . . Allegória és invenció ItK 1979. 173-183.; GYENIS Vilmos: A korai emlékírás és a barokk. MTA I. Oszt. Közi. 31., 1979. 331-341.
