Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Pálosné Nagy Rózsa: Madárfogás lépvesszővel a gyöngyösi határban

4. kép. Hordozható lépfa cen környékén a fagyalvesszőt is felhasználják.

12 A vesszők hosszúsága 20-30 cm, egyik vége kihegyezett. Ilyen vesszőből 15-20 darabot is tesznek a táskába, hegyezett végét kifelé hagyva. A hegyes vége nincs belépezve, hogy a madarász meg tudja fogni. A léptáskán kívül a madarászáshoz szükség van még csali kalitkára - benne a hívó (csali) madárral -, valamint csapókalitkára is. A megfigyelt, befogásra alkalmas területet meg kell tisztítani, ha nagy a fű, le kell vágni azért, hogy ha kóbor macska jár a közelben, észre lehessen venni. Ezután ki kell tenni az otthonról hozott bojtorvánt (Bojtorján - Arctium L.: magas szárú kóró, gyomnövény). Ez a növény a madarak kedvence, tele van maggal, s télidőben előszeretettel keresik fel ezeket a bokrokat, hiszen ekkor nehezen jutnak más táplálékhoz. A léptáskában levő vesszőket a madarász beleforgatja a lépbe - rácsavarja a lépet a vesszőkre s ezeket a lépes vesszőket beleszurkálja a kóróba, a bojtorvánba. A bojtorjánon kívül még hordozható lépfát is visz magával, amely 1,5-2,5 m nagyságú szilvafa „sarnyadék" (sarjadék). Ennek felső ágacskáit 4-5 cm-es csapokra vágja, azért, hogy arra a kb. 10 cm-es gubókat (bodzafa darabokat, melyeknek belseje üreges) rá lehessen húzni, a másik végébe pedig a lépes vesszőt dugja, s e mellé teszi a földre a kalitkát a csali madárral. Általában ezekre a kis fácskákra három lépvesszőt tesznek, s ezekre a vesszőkre repül rá a madár és oda is ragad. A ragadós lép eltávolítása érdekében a madarat fahamu12. ECSEDI István 1933. 15. 301