Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Észak-Magyarország népi állattartásában

is keverni kellett árpával, kukoricával vagy korpával, mert a disznó szalonnája sárga és lágy lenne, ha csak makkal etetnék. A makkot megdarálva és egészben is takarmányozták. A darált makkot más szemes takarmánnyal is jobban keverhették, és takarmányszűk esztendőben a szarvasmarhával is megetették.

107 c) Erdei rétek, kaszálók az istállózó takarmányozásban A nagyállatok téli istállózó takarmányozásának az alapja a XX. század elejéig elsősorban a réteken, kaszálókon gyűjtött széna volt. Magyarországon a vetéskényszerrel összekapcsolt nyomásos gazdálkodás gátolta a szálas- és kapástakarmányok meghonosítását. A takarmánynövények termesztése mind a paraszti, mind az allodiális gazdaságokban a XVIII. század első felétől az ugaron hagyott területeken indult meg. A XIX. század közepén, a jobbágyfelszabadítást követő új gazdasági viszonyok folytán lendült fel a takarmánytermesztés az ugarterületek csökkenésével párhuzamosan.

108 Az északi hegyvidék rétjeinek nagy része az irtásokon, az erdők közötti tisztásokon található. Paládi-Kovács Attila a dombságok, középhegységek lombos erdeinek tisztásait, vágásait az erdei kaszálók körébe sorolja. Az erdei széna minőségét részben a tisztás mérete, részben fekvése (árnyékos vagy napos oldal) határozza meg. Általában magas, fás szárú, kevés fényt igénylő fűfélék teremnek az erdőn, melyek szénája tápláló értékben és ízben szegény.

109 Az abaúj-zempléni Hegyközben a XIX. század közepére befejeződött az erdők kaszáló nyerés miatt történő irtása, de ekkorra a legtöbb faluban már kétszeresére nőtt a rétek területe.

110 A Zempléni hegyvidék lakói az erdei réteket kaszáló, liget és rét elnevezéssel különböztetik meg a völgyi rétektől. Az erdei tisztások rétjeit általában csak egyszer, aratás előtti időben kaszálják. Füvük selymesebb, és jobbnak tartják, mint a völgyi rétek szénáját. Ez az ún. „édes szénafű" nem ad ugyan túlságosan nagy termést, de a legjobb minőségű: apró, illatos és ízletes. Az erdei réteket korábban közösen használták. Néhány dűlő- és határnév őrzi még az ősi elosztási mód emlékét (Nyilasok - Árka).

111 Egy 1756-ból fennmaradt oklevél szerint a mádi rétekről a közbirtokosság a következőképpen intézkedett: „Az erdők közt levő rétek esztendőnként a kaszálásra competester felosztassanak és azok is a rendelt hajdúk és kerülők vigyázása alá vettessenek."

112 Emlékezet szerint a réteket körülkerítették, hogy elsősorban a vadak kártevései, de a tolvajok ellen is védjék a takarmányt. A Hegyközben a férfiak rendszerint részért, rosszabb terepen felébe kaszálták az uradalmi erdőket. A pusztafalusi asszonyok pedig sarlóval harmadába aratták a füvet Forgách gróf erdeiben. '

13 Viga Gyula kutatásai szerint a kelet-bükki falvakban a XIX. század második felében az erdei legelőknél nem kisebb jelentőséggel bírtak az erdei kaszálók. A diósgyőri koronauradalom erdészete rendszeresen elárverezte a kaszálókat. Pl. 1870-ben 39 alsóhámori lakos bérelt erdei kaszálót 56 ft 35 kr-ért, és 23 felsőhámori lakos 66 ft 15 kr-ért. Saját munkásainak az erdőhivatal 400-2400 Q-öles kaszálóbérletet adott, amelynek 100 fj-ölenként egynapi gyalognapszám volt a bérleti díja. "

4 Napjainkig élő gyakorlat, 107. NM EA 4470. Erdélyi Zoltán gyűjtése. Vö.: E. FEHÉR Julianna 1957. 281. 108. SZABADFALVI József 1970. 75-76. 109. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 65-66. 110. BALASSA Iván 1964.132-133. 111. IKVAI Nándor 1962. 30. 112. TAGÁNYI Károly 1896. II. 157. 113. PETERCSÁK Tivadar 1977. 304. 114. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár VI-207. 7/1870; 69/1871. Közli VIGA Gyula 1985. 355-56. 291