Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Észak-Magyarország népi állattartásában

juhász a fáról is leverte binkós borjával. Domaházán, Hangonyban, Borsodszentgyörgyön még 1961-ben is makkoltattak birkát. A barkók a községi és uradalmi erdőkbe egyaránt hajtották makkra a juhnyájakat. Ez utóbbiakban bérleti díjért makkoltathattak. Az egri érsekség dél-hevesi gazdaságaiból gyakran jártak fel juhnyájak a Bélapátfalva, Szarvaskő, Felnémet, Felsőtárkány határában levő erdőkbe. A birka a kisebb hó alól is kikaparta a makkot és az avart. Az erdőn makkoltató juhászok éjszakára se tértek vissza a faluba. A nyájat a nyári szálláson levő akolba zárták, maguk pedig kunyhójukba húzódtak.

100 Bükkmogyorósdon, Gömörszőlősön emberemlékezet óta ismeretes a juhmakkoltatás. Sátán a vén birkákat sokszor még télen és tavasszal is az erdőben tartották. A Bódva-völgyi Abodon a gazdák ősszel külön juhászt fogadtak a makkoltatásra. Martonyiban is sok gazdának volt juha, és régen ezek közösen fogadtak bacsói. Rakacán, Rakacaszenden, Galvácson, Irotán, Gagybátoron, Királykútpusztán október elejétől makkoltatták az uradalmi és községi juhokat, sertéseket. Ha nagy hó nem esett, karácsonyig, újévig makkoltattak. A nyáj darámban, esetleg nyitott nyári fedél alatt hált, és éjfél után már megindult makkolni. Szalonnán 8-10 bacsó őrizte a saját, az uraság és a község birkáit. A juhokat itt szinte az egész év folyamán a makkra járatták. Krasznokvajdán ősszel a makkosba hajtották fel a nyájat. A juhok részére favázas, vesszőből font falú és szalmával fedett karámot, a juhászoknak kalyibát építettek az erdőben.

101 Területünkön a makkot nemcsak legeltették, de már a XVII. században szedték is, mert elraktározva nagy hó és hideg esetén is felhasználható volt. 1680-ban Bodrogkeresztúron és környékén is erősen tilalmazzák a makknak rúddal való verését. A regéci uradalom erdőrendtartása úgy intézkedik 1753-ban, hogy „a makkot akár idegen akár helységbeli lakos gyalogokkal hordani ne engedjék."

102 A tiltás ellenére a jobbágyok és zsellérek lopva gyűjtötték a makkot. Gyöngyös mezőváros tanácsa a XVIII. században rendszeresen tilalmazza az engedély nélküli makkszedést. 1714-ben elrendelte a tanács, hogy akik a benei erdőből éjjel vagy nappal lopják a makkot és rajtakapják, attól vegyék el a makkot, és adják a város hízósertéseinek, valamint 12 forintra büntessék a károkozókat.

103 A makkot az erdőn történő makkóltatás megszűnése után, a sertések és juhok otthoni takarmányozásában is felhasználták esetenként az 1970-es, 80-as évekig. Az abaúji Hegyközben főleg az asszonyok és gyerekek szedték a makkot késő ősszel. Néha a férfiak póznával le is verik a fáról a makkot, és zsákba szedve háton hordják haza. Otthon szellős helyen, a padláson vagy eresz alatt szétteregetve szárítják. Régebben kenyérsütés után a kemencébe is betették, mert a száraz makkot jobban megeszi a disznó. Makkot naponta egyszer adnak a sertésnek, utána moslékot vagy vizet kap.

104 Sajóvárkonyban az 1930-as években a gyerekek jártak makkot szedni. Kb. 15 kg-os makkos tarisznyáink volt, azzal hordták haza a makkot, és a disznóól mellett egy hordóba gyűjtötték össze. Októbertől szedték, amíg hideg nem lett. Nagysága miatt a csermakkot tartják a legjobbnak.

105 A keleti-palócoknál a nagy juhtartó gazdák a falusi szegényektől, cigányoktól pénzért is vásárolták a makkot. A juhok takarmányozására szánt makkot a kertben elvermelték, mert a kicsírázott makkot jobban szereti a birka.

106 A Börzsöny vidékén sertéshizlalásra a bikk-makkot tartották legjobbnak, de egy bizonyos idő után ezt 100. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 113-114. 101. SZABADFALVI József 1963.132-134. 102. Közli BALASSA Iván 1973. 58. 103. HML Gyvkj V-101/a. 2. k. 533. 104. PETERCSÁK Tivadar 1977. 300. 105. Saját gyűjtés. Adatközlő: Énekes László, 1923. 106. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965.114. 290