Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Észak-Magyarország népi állattartásában

ban a gyengébb határú, erdők közelében fekvő községekben szedték a falombot a szegényebb családok.

39 A XIX. század közepén Heves megyében a lombtakarmány szedése jelentékeny kárt okozott az erdőkben, „mert a szedők a munka gyorsabb haladása végett nemcsak az oldalgallyak végeit nyesik le, hanem a fáknak egész ágait, sőt nem ritkán csúcsait is levágják".

40 Heves és Gömör megyében a lombszéna az 1860-as években is használatos volt, különösen takarmány hiány idején. Más takarmányokhoz viszonyítva drágának tartották, mert a szedése és szárítása sokba került. Hátránya volt, hogy a gondatlan szárítás következtében a lombszéna könnyen megpenészedett.

41 Felnémeten és Felsőtárkányban a tavasszal szedett falevelet, zöld gallyakat a tehénnek, sertésnek és a kecskének is adták.

42 A bükkaljai falvakban téli takarmánynak gyűjtötték a tölgyfa lombját. Zöld állapotban sarlóval vágták le a fáról, és otthon a padláson szárították.

43 Gömörszőlősön és a keleti-palóc községekben a szegényebb juhtartó gazdák juhaik otthoni teleltetéséhez még a századfordulón is gyűjtötték a tölgyfa gyenge, leveles hajtásait, és megszárítva tárolták.

44 Sajópüspökiben az állatok tavaszi kihajtása előtt az 1940-es évek végéig etették a marhával a szecskába vágott fagyöngyöt.

45 A fagyöngyöt a Mátrában is szedték nyár végén és ősszel a tehénnek. Nádújfaluban ősszel, amikor a dér megcsípte az eperfa levelét, felszedték a földről, és megetették a tehénnel. Jól tejelt tőle.

46 A Börzsönyben különösen a szoptatós disznónak hordtak sok fagyöngyöt, mert attól sok a teje. Bernecebarátiban a kecskének még az 1950-es évek közepén is szedték a falombot a marhának, juhnak főleg ínséges években. A marha csak az akácfa levelét eszi meg és a gyenge bükkfahajtást. A cserfalevelet, tölgyfalevelet a juhoknak hordták. A padláson tárolva télen is zöld marad, s jobbnak tartják, mint a kukoricaszárat. A galylyal együtt levágott lombot kötélbe vagy iszalagba (Clematis vitaiba) kötve, az ág nélküli leveleket zsákba tömve a hátukon hordták haza.

47 Karancskesziben még az 1970-es évek elején is előfordult, hogy nyáron tölgyfagallyakat szedtek a juhoknak, s kévébe kötve raktározták télig.

48 Lombszénát nemcsak a parasztok, de az uradalmak is készítettek a XIX. században. A Mátra lábánál fekvő Pásztóról írta egy nemes 1841-ben a Magyar Gazda с folyóiratban, hogy juhállományát (az anyajuhok kivételével) kizárólag lombszénával takarmányozta a tél folyamán.

49 Az emlékezet szerint a mátrai és a Börzsöny vidéki uradalmak a XIX-XX. század fordulóján napszámosokkal szekérszámra szedették téli takarmánypótléknak a falombot és nagy kazlakban tárolták.

50 39. PETERCSÁK Tivadar 1977. 304-305. 40. ALBERT Ferenc 1868. 407. 41. ALBERT Ferenc 1868.407. ; HUNFALVY János 1867. 252. 42. Saját gyűjtés. 43. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattár 1557. 44. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1983.199. 45. Saját gyűjtés. 46. Saját gyűjtés. 47. E. FEHÉR Julianna 1957.281-282. 48. Saját gyűjtés. 49. Magyar Gazda 1841.272. 50. Saját gyűjtés. E. FEHÉR Julianna 1957.282. 284