Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Dankó Imre: A vízgazdálkodás és a népi építkezés összefüggései

a kiszemelt területet az építkezést közvetlenül megelőző év tavaszán, kora nyarán állattal, állatokkal megjáratni. Sok helyen az állatokkal való megjaratást döngölés, hengerelés helyettesítette. A döngöléshez erre a célra készített hosszú „szárú" (nyelű), nehéz fadöngölőt készítettek és használtak, illetőleg a földmüvelésben használatos lovas hengert alkalmazták. A lényeg az volt, hogy a csapadékos tavasz után a nedves talajt minél jobban összedolgozzák, annyira, hogy az szinte víz át nem eresztő réteget képezzen a felületével. A teljes kiszáradás után, nyáron elkezdték aztán ráhordani az agyagföldet, sok helyen röviden csak az agyagot (vagy újabban égetett agyag építési hulladékot, tégla-, cseréptörmeléket). Ahogy az agyagot, illetve törmelékeket elterítették a kijelölt területen, újra döngölték. A döngöléshez tiszta agyagot is használtak, ha törmelékkel töltöttek, hogy legyen, ami jól összetartja majd a töltést. Bármily lapos, illetve mély volt is a kiválasztott terület, egy méternél magasabban, vastagabban nemigen töltötték fel. Hosszas megfigyeléseim alapján mondhatom, hogy legvastagabb ilyen töltéssel Sarkadkeresztúron találkoztam. Itt, Sarkadkeresztúron aztán az is nagyon jól megfigyelhető volt, hogy amennyiben túl magas, illetve túl vastag lett ez a töltés, kénytelenek a környéket is, néhol a talaj felszíni tulajdonságától függően esetleg az egész udvart is feltölteni. Mégpedig lejtősen az utca, az utcai árok felé, nehogy a feltöltés és a mély talajszint között megálljon a víz. A ledöngölt töltést aztán állni hagyták késő őszig, amikof is behordták rá a jövő tavasszal kezdődő építkezés anyagát: vályogot, téglát, esetleg már a cserepet is. A vályogot szorosan egymásra rakták házformára, a téglát is, és szalmával, nagyon gyakran kukoricaszárral, újabban kátránypapírral lefödték. Érdekes megfigyeléseink közé tartozik, hogy olyan esetekben, amikor az építendő házat náddal fedték és a fedéshez szükséges nádat is már ősszel odahordták a portára, a vályog-téglarakásokat sohase fedték be náddal. Az építőanyag lefedésével a döngölt töltést is védték a téli nedveződéstől, és már ezzel is az építendő ház szárazságát kívánták biztosítani. Az effajta házhely-előkészítésre Sarkadkeresztúrból, Sarkadról ismerünk számos példát.

31 A puszta, azaz üres telken való építkezésnek ismeretes egy régtől fogva kialakult, vízgazdálkodási szempontból fontos hagyományos sorrendisége is. Nagyban összefügg a házhely víztelenítésével az, hogy elsőnek a kutat építették meg, esetleg már az építkezést megelőző évben, és a kútgödörből kikerült földet, agyagot a házhely föltöltésénél már fel is használták. Azt, hogy a telken sokan legelőbb a kutat építették meg, az is magyarázza, hogy már az építkezésnél nagy szükség van a vízre (sár- és malterkészítés, mészoltás, tapasztás stb.). Mégpedig a kéznél lévő vízre, hiszen a vízszállítás keserves dolog, sokba kerül és időben is elhúzza az építkezést. A feltöltésnek több fajtáját ismerjük: sok helyen - különösen mély, nedves, netalán vízjárásos területeken - az egész területet, telket feltöltik. Gyakoribb azonban az a töltésfajta, amikor csak az építmény (ház) helyét és közvetlen környezetét töltik fel. Mindkét fajta töltési módnak az a közös tulajdonsága, hogy külső töltések. Velük szemben ismeretesek a belső töltések, amikor is a töltés abból áll, hogy a már megépített ház vagy egyéb építmény belsejét alacsonyabban-magasabban feltöltik. A belső töltéseknél azzal is fokozni kívánják a ház szárazságát, hogy a már kész, esetleg tető alá is vett ház földjéből egy-két ásónyomnyit kihánynak, és az ekkor ledöngölt mély felületre kétszer-háromszor annyi száraz agyagot hordanak, terítenek el és döngölnek le újból. Ilyen feltöltéseket alkalmaznakpadlós házak esetében is. Csakhogy ezeknél nem agyaggal töltik fel a ház alját, hanem száraz homokkal, kaviccsal, salakkal. Kimondottan azért, hogy a letett párnafák és a rájuk fektetett padlódeszkák ne nedvesedjenek meg, 31. Sarkadkeresztúri adatközlő: 1962. Kondorosi János 68 éves, parasztács, pallér. Rákóczi u. 90. ; DANKÓ Imre 1965. 113-124.; Vö.: CSILLÉRY Klára 1952. 83-111. és Vö.: CSILLÉRY Klára 1982. 264