Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Dankó Imre: A vízgazdálkodás és a népi építkezés összefüggései

sokban folyó víztelenítési munkálatok között ezért volt az egyik legismertebb az évenként legalább egyszeri ároktisztítás, árokásás, árkolás. Ezek az utcai árkok azzal is szolgálták az építmények víztelenítését, biztosították a szárazságot, hogy elvezették az udvarok vizét, a szennyvizet, nagyban hozzájárultak az építmények, a házak követlen környékének szárazon tartásához. Modern, vízvezetékkel és csatornázással ellátott településeinken ennek megfelelő munkálat a csatornaépítés, illetve a csatornajavítás, -tisztítás. Eldugulás, csőtörés vagy egyéb levezetési zavar ugyanúgy a környezet elnedveződéséhez, házak esetében a falak vizesedéséhez vezet, mint korábban a „népi építészet" idején a vizek el nem vezetése vagy elvezetésük elégtelen volta.

28 Az utcák, utak árkolása a gyűjtőcsatorna szerepét is betölti. Az udvarokról, a háztartásokból kikerülő vizet (szennyvizet, esővizet, mosó-, tisztálkodási vizet stb.) legtöbb esetben kis árkok, kivezető csatornák viszik az utcai árkokba. Ennek a vízelvezetésnek is van szerepe abban, hogy a ház, az építmények száraz környezetben álljanak; falaik, padozatuk ne nedvesedjen. Az udvarokból kivezetett vizek és kivezetési módok egyik sajátos fajtája az ereszekről, tetőkről lefolyó esővizek elvezetése. Erről azonban a későbbiekben fogunk bővebben megemlékezni. Az árkolás'egyik sajátos formájának foghatjuk fel a házhely víztelenítése szempontjából a kútásást, a kutakat is. Bár korábban nem minden házhoz ástak kutat, a kút legalább olyan fontos kelléke a háznak, a házban kialakuló életnek, életmódnak, mint a tűzhely.

29 Mi ezúttal csak arra a funkciójára mutatunk rá, amelyikkel vízgyűjtő területe vizeit összegyűjtve a közelében lévő ház és egyéb építmények víztelenítését is szolgálja. Nem csak kényelmi szempontokat szolgál az a törekvés, hogy a kutakat a lakóházak közelében ássák, illetőleg a későbbiek során fúrják. Általában arra törekedtek, hogy ne álljanak meg az első víz át nem eresztő rétegnél, azaz a kutakban ne csak a talajvizet gyűjtsék össze, hanem leásnak a második víz át nem eresztő rétegig. Az így készített mély kútba a felső vízszint vize is leszivárog, szivárgása közben általában megtisztul, és - gyarapítva a kút vízkészletét-jó vizet szolgáltat. Régebbi kútjainkról elmondhatjuk, hogy a második víz át nem eresztő rétegig való lehatolást - bármenynyire törekedtek is rá - nem sokan, nem sokszor teljesítették. Pénzhiány, jó kútásó hiánya, kedvezőtlen talajviszonyok, időhiány, mind-mind közrejátszottak abban, hogy kútjaink jelentős hányada beérte az első víz át nem eresztő réteg elérésével. A mi sajátos szempontunkból a kezdetlegesebb kút is lényeges, ugyanis ugyanolyan jól, ha még nem jobban vízteleníti környezetét, mint a mély, a második víz át nem eresztő rétegig leásott vagy fúrt kút. Mint mondtuk, a kút számos funkciója közül mi ezúttal csak a házak víztelenítésére térünk ki. A kút vagy kútgödör ásásának ősi víztelenítési eljárását különben napjainkban, modern építési körülmények között is alkalmazzák. Számtalan olyan pincébe vagy a ház közvetlen közelébe épített kútról, kútgödörről, vízgyűjtő medencéről tudunk, amiket nagy, többszintes épületek pincéiben létesítettek, vagy az épület közvetlen közelében építettek. A kútásással, vízgazdálkodásunk ezen alapvető eljárásával, módszerével a népi építészet tárgykörében kell foglalkoznunk. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy a kútásással, de a víznyerés különböző módozataival, a vízhasználat általános kérdéseivel sem foglalkoztunk kellő módon, nemhogy a kútról, a kútásásról mint víztelenítő, a házak nedveződését akadályozó eljárásról megfelelő módon szóltunk volna.

30 A házhely víztelenítésének legelterjedtebb módja а feltöltés. Mindenütt, de leginkább a települések széleire szorult, a laposokon, a végeken található házhelyek esetében került rá sor. Mielőtt a feltöltést megkezdték volna, több helyen volt szokásos 28. KÁROLYI Zsigmond 1960. 29. FEHÉR Gyula 1938. 175-185.; SZABÓ Ferenc 1965. 81-100. 30. DANKÓ Imre 1971. a. 201-206. 263