Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Dankó Imre: A vízgazdálkodás és a népi építkezés összefüggései
kulturális differenciálódás hatására azonban kialakultak a településeknek olyan részei is, amelyek magas talajvízállásúak, esetleg árterületek lévén a talaj erőteljes nedveződése, vizesedése miatt kevésbé voltak alkalmasak lakóházak építésére. Ezek a területek szükségből kerültek betelepülésre, olcsón hozzájuk lehetett jutni a parcellázáskor, („új osztás"-okkor) vagy éppen „foglalás"-kor. Sokan megbánták aztán, hogy itt, ezeken a helyeken „váltottak" telket, vettek házhelyet, mert házépítésre alkalmatlan voltuk hamarosan kiderült. Ezeket a településrészeket szerte az országban Bánom-пак, Míglakhatsz-пак, Loplak-nak, Szidott föld-пек, Kacsahát-nak stb. nevezték. Mint ahogy Veres Péter oly beszédesen leírta Balmazújváros és a saját maga vonatkozásában: „A falunak az egyik szélén volt egy külön település, Bánlaknak nevezték, ott vettünk egy kis házikót, odaköltöztek és engem is magukhoz vettek. Ezen a Bánlakon csupa szegényember, napszámos földmunkás lakott. Apró, 150-200 D-öles telkeken egyszobás, nádfedeles házikók lapultak. Tavaszonként felvette a víz Bánlakot, télben meg, mert a falu északi oldalán fekszik, olyan irgalmatlan hideg volt, hogy elnevezték Szibériának. " 25/a Az itt, ilyen helyeken épült házak legtöbbje tényleg nedves volt. A magasan álló talajvíz vagy a rendszeresen felgyülemlő belvíz, a földárja, netalán árvíz nedvessé tette a talajt, a nedvesség felszívódott a falakba, állandóan nedvesen tartotta a házak padozatát. Annak a jelenségnek tehát, hogy talán egy és ugyanazon településen belül, a telephely, építkezési hely megválasztása és vele kapcsolatosan éles különbség van a talaj, illetve az építmények nedvessége tekintetében, gazdasági és-erre épülten-társadalmi okai vannak. A falutelepítő ősök közel egy gazdasági és társadalmi szinten élő emberek voltak. Lehetőségük nyílt házaik és egyéb építményeik elhelyezésére a legjobb területeken, illetőleg ezen területeken belül is a házépítésre legalkalmasabb, például magassága, szárazsága miatt legjobb részek lefoglalására. A gazdasági-társadalmi fejlődés, a lakosság lélekszámának emelkedése anyagilag és társadalmilag is tagolta a lakosságot: kialakult a nemesek és jobbágyok mellé a zsellérek (házas zsellér), sőt a szegények (hazátlan zsellérek) csoportja. A jobbágyoknak, a zselléreknek, a szegényeknek már nem jutott a házépítésre alkalmas területekből; a települések széleire, a laposokra, a „kertek aljára" szorultak. Különösen a folyó, a patak menti településeken tagolódott ilyen formán élesen a település: a partiak és a laposon lakók részére. 26 Azon túl, hogy a ház helyét az építők igyekeztek jól megválasztani, más települési módszerekkel is igyekeztek a ház szárazságát biztosítani. A házak szárazzá vagy szárazabbá tétele érdekében végezték például a különféle árkolásokat. Régi emlékek szólnak arról, hogy a Hajdúságban nemcsak a települések egészét, hanem ezen belül az egyes portákat is körülárkolták. Ezekből a porta-körülárkolásokból mindmáig megmaradtak az utca- és útárkolások. Ezek az utcai, kétoldalas árkolások, árkok nyilvánvalóan nemcsak az út, az utca víztelenítését voltak és vannak hivatva szolgálni, hanem a szomszédságokban álló egyéb területek, például a házhelyek víztelenítését is. Hajdúböszörményben például különösen nagy jelentősége van ilyen szempontból a város belsejéből kifelé mélyülő árkoknak azontúl, hogy nagyon jól mutatják Hajdúböszörmény belterületének, településmagjának magasságát. De azért is érdekesek, mert fenekükkel elérik az első víz át nem eresztő réteget, és ennek következtében a bennük összegyűlő talajvizet folyamatosan elvezetik. A vízelvezető árkok fontosságára jellemző, hogy Böszörmény egyik kivezető főutcáját egyenesen Folyó utcának nevezték el a rajta végigvonuló, rendkívül mély árok-folyó miatt. De ugyanígy emlékeznek a böszörményiek a Pecére is, ami a város délkeleti részén folyt. 27 A falvakban és mezőváro25/a. VERES Péter 1963. 18. 26. LAJOS Árpád 1979. 27. DANKÓ Imre 1968. 369. 262