Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Dankó Imre: A vízgazdálkodás és a népi építkezés összefüggései

Dám László a vizes-sáros környezetben települt falvak halmozosodását azzal is magyarázza, hogy a vízjárásos környezetből alacsonyan kiemelkedő hátságok, laponyagok, ha eredetileg utcás-soros betelepülésűek voltak is, a száraz területek biztosítása révén többszörös telekosztódáson mentek keresztül és az építkezésekkel a felszíni formákat követve halmozosodtak.

21 A száraz területek művelés alá fogása, betelepülése Kalocsa településtörténetében is jól nyomon követhető. Ahol is „a rengeteg vízfolyás, nádas ér és vizenyős lapos közül árvízbiztosabb szintek, úgynevezett göröndök emelkedtek ki. Ezeken a szigeteken folyt a kalocsaiak és részben a Duna mellékiek gabonatermesztése, és a szigetek legmagasabb pontjain tartották gazdasági telephelyeiket, a szállásokat. Ártéri tájból kiemelkedő göröndök elszórtan a Kalocsai Sárköz más területein és a Tolna megyei Sárközben is voltak. Általában ezekre települtek a községek. Maga Kalocsa városa is egy hosszan elnyúló göröndön feküdt."

22 Áz építkezés és a vízgazdálkodás kapcsolatának egyfajta összefüggését az ártéri gazdálkodás keretébe ágyazottan Andrásfalvy Bertalan tárgyalta mind ez ideig legbehatóbban.

23 A néprajzi szakirodalomban régóta ismeretes és hangoztatott az építkezési hely vizes-nedves, illetve száraz szempontból való megválasztásának fontossága. Különösen jelentős volt ez az úgynevezett földházak, putriházak építésénél, ahol is az építmény jelentős hányada a földfelszín alá került. Dám László a nyírségi lakóházak építéséről szólva részletezte is ezt a kérdést: „Az Alföld földjébe mélyített lakóépítmények két típusba sorolhatók: a veremházak és a gödörlakások csoportjába. A veremházak esetében az építmény földbe mélyítése olyan mérvű, hogy a gödör önmagában alkotja a teljes falmagasságot. A tetőzet közvetlenül a gödör szélére támaszkodik, s ennek megfelelően csak kissé emelkedik a talajszint fölé. A gödörlakásoknál azonban különböző méretekben csökkentik ugyan a padlószintet, de a természetes gödörfalat a talajszint fölé nyúló mesterséges falazat egészíti ki. Mindkét változat építésének fontos mozzanata a ház helyének kiválasztása, mivel különösen veremházakat csak ott lehetett kiképezni, ahol a talajvíz alacsony. Ebből a szempontból a Nyírség csaknem egész területe alkalmas veremház építésére, hiszen a talajvíz magassága általában 3-10 m között mozog. De az építők gondot fordítanak arra is, hogy az esővíz be ne folyhasson a házba, és a bejárat lehetőleg délre vagy keletre nézzen. Ezért a földház helyének megválasztásánál előnyben részesítették a magasabb térszíni formákat."

24 Legújabb hegyvidéki, völgy települések vonatkozásában Pintér István mondott el sok mindent a házépítéssel, a telephely kiválasztásával kapcsolatosan. Pintér megfigyeléseit a település földhasználatával, a megélhetést biztosító termelőmunkával szoros összefüggésben tette meg: „A 12-13. századi megtelepedések legfőbb elve a patak vagy folyó menti helyválasztás, s az, hogy a település kevés háza a folyó vagy patak mellett kissé távolabb épüljön. így a patak és a kétoldalt húzódó telkek között mintegy 50-100 méter a távolság. Ez a tér legelőnek, rétnek, kertnek használható."

25 Mi most mindehhez hozzátennénk azt, hogy a ház építési helyének megválasztása, az építmények - legyenek azok bármilyenek is - magaslatokon, dombokon, hátságokon való elhelyezkedése nagymértékben az építmények, a ház szárazságának biztosítását szolgálta. Az épület, a ház víztelenítésének első és talán legfontosabb módja tehát a ház, az építmény helyének jó megválasztása. A ház csak környezetéből kiemelkedő, sem talajvíztől, sem áradástól nem veszélyeztetett, száraz területen épülhet föl. A lakosság számának növekedésével, a falusi társadalomban végbemenő gazdasági, társadalmi és 21. DÁM László 1982. 22. BÁRTH János 1975. 51. 23. ANDRÁSFALVY Bertalan 1965.; 1973. 24. DÁM László 1982. 17-23. 25. PINTÉR István 1986. 17. 261