Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

nem következik az, hogy csak szakértelmet nem követelő, alkalmi munkát végeztek, hiszen a szőlő nyitása, kapálása, takarása önmaga is igényel némi jártasságot. Ugyancsak az említett határtól délre zajlott sikerrel a kukorica termesztése: felső határa a Vág völgyében 600 méter, a Hernád-völgyben 700 méter, s nem érik be a Sajó és a Bódva forrásvidékén.

1

'"

1 Mindez nem jelentette, hogy legalább a kukoricatörés idejére nem érkeztek volna szlovákok с munka segítésére.'

1

" Különösen szembetűnők ezek a különbségek a gabonafélék betakarításának technikájában. A búza északi magassági határa nem sokkal tér cl a kukoricáétól.'

1

'-" E vonatkozásban a sarló-kasza eszközváltásának mozzanatait jól ismerjük,'

43 mégis, témánk szempontjából tanulságos a munkásvándorlással kapcsolatban Györffy Istvánt idézni: „Az Alföld északi részében palócok, hegyaljai bortermelő magyarok, tótok, rutének (Galíciából is), a déli részre erdélyi magyarok, rutének, oláhok jártak, akik többnyire alföldi mezőgazdasági eszközökkel, alföldi módra dolgoztak. "

m Hoffmann Tamás utal rá, hogy az északi hegyvidékről, pl. a Bődva-völgybőlolyanok is eljártak bérnyomtatónak, akik otthon csak kézi cséppel dolgoztak. Az aratómunkásoknak a mezőgazdasági nagyüzemekben a munkát amúgy is sokszor másként kellett végezniük, mint a parasztgazdaságokban: pl. az erdélyi vagy felvidéki aratók otthon még sarlóval vágták a gabonát, az Alföldön pedig már kaszával arattak.

1% De hasonló módon kapcsolódtak be olyan növénykultúrák megmunkálásába is, amelyek ismeretlenek voltak a lakókörnyezetükben. Ezzel szemben más csoportok - mint fentebb erre utaltam - olykor speciális szakismeretüket viszik magukkal, s azt áruba bocsátva sajátos helyet találnak maguknak a táji munkamegosztásban. Tanulságos - amint erre a hegyaljai szőlőművelés kapcsán is utaltam -, hogy a legfontosabb növénykultúrák termőhelyeit, ill. fő termelési régióit gyakran olyan zónák övezik, ahol lényegesen ritkább a népsűrűség, ennek ellenére a mezőgazdálkodás munkaerőigénye mégis folyamatos vákuumot teremt, s a középkor óta nagyarányú munkaerő-vándorlást indít el a szőlő- és gabonatermő tájakra.

147 Mind a történeti Felső-Magyarországról az Északi-Középhegység, ill az Alföld területére irányuló, mind a hegyvidéken belüli migráció jelentős szerepet játszott bizonyos eljárásmódok, eszközök elterjedésében. Témánk szempontjából itt csak röviden vesszük számba ezeket, mint a munkásvándorlások jellegzetes velejáróit s mint a kulturális érintkezés, olykor interctnikus kapcsolatok, az átadás-átvétel nyomjelzőit. Elsősorban a termeléshez fűződő eljárásokra utalok, s csak általában említem meg a vándorlásoknak a szellemi kultúrára gyakorolt - olykor meghatározó jelentőségű - hatását. A néprajz a vándormunkások szezonális migrációját az egyik leghatékonyabb kultúraközvetítőnek tartja,

m s ebben különösen nagy szerepet tulajdonít a vándoraratóknak. „A vándoraratók munkaeszközöket, munkamódszereket tanultak, vittek magukkal, honosítottak meg és terjesztettek el annak ellenére, hogy a munkáltatók általában megkövetelték a helyi szokásokhoz való alkalmazkodást."

1

"

4 (Természetesen ezek hatását nehéz elkülöníteni az árucsere révén terjedő eszközökétől, ám aligha tévedünk, 190. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 64. 191. Vö.: GUNDA Béla 1940. 173. 192. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 64. 193. TÁLASI István 1971. 297-305.; KOSA László 1967. 22-40. 194. Idézi: BALASSA Iván 1985. 87. 195. HOFFMANN Tamás 1963. 337. 196. BALASSA Iván 1985. 188. 197. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 64. 198. UJVÁRY Zoltán 1981. 57.; UJVÁRY Zoltán 1984. 41. skk. 199. BALASSA Iván 1985. 89. 247