Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)
nőtt, 184 hasonló tendencia figyelhető meg a Sajó-völgy bányaüzemeiben is), mégis, innen erednek a kétlakiság, a bejáró bányászok és ipari munkásságnak a társadalmat feszítő, máig ható problémái. Hasonló tömegeket szívott fel a kialakuló kis- és nagyipar, a század utolsó harmadában a vasút is. Különösen rohamosan nőtt 1869-1910 között Ózd, Diósgyőr, Salgótarján népessége, s jelentős lakosságot vonzott magához a hatvani és a szerencsi cukorgyár tevékenysége is. 1 * 5 Az iparba vándorlás felerősítette a városba költözés korábbi tendenciáit, s a társadalmi munkamegosztás egyéb megnyilvánulásai kihatottak a településfejlődés tényezőire is. Régiónkban - az említett ipari központok mellett - főleg Miskolc és Kassa lélekszáma nőtt meg jelentősen. m Ezek a telepítések az iparvidékeken sajátos, olykor etnikailag is erősen kevert népességet hoztak létre: pl. Ózdon az I. világháború előtt a vállalati bányászok 17%-a számított „nemzetiséginek" (főleg szlovákok), a bányatelepeken ezek aránya 40% körül volt. Mindez erőteljesen átalakította a korábbi etnikai és vallási egységet, s számos módon visszahatott a tradicionális kultúra történéseire is. 1 * 7 Bár ezeknek a tömegeknek igen jelentős része nem szakadt el véglegesen a mezőgazdaságtól, mégis átrendeződtek a munkásvándorlások korábbi irányai is. Jól érzékeltetik ezt Galgóczy Károly szavai: palócz napszámosok, munkások jártak Nagykőrösre Salgótarján vidékéről; scrcgestől jöttek le kora tavasszal és csak késő ősszel tértek vissza; . . . mióta Salgó Tarjánpn és vidékén a kőszénbányászat és vasgyártás kifejlett, azóta ezek elmaradtak." ISN Vagyis, hasonlóan a mezőgazdasághoz, a bányászat és az ipar is jelentős tömegek munkaerejét szívja fel a múlt század második felétől, akik nem rendelkeztek szakképesítéssel, ám birtokosai különféle „jártasságoknak", amelyeket az üzemek - elsősorban a termelés előkészítésében és kiszolgálásában - jól tudnak hasznosítani. Mindez - a pénzgazdálkodással, a gazdasági-társadalmi munkamegosztás differenciálódásával, a polgárosodás tendenciáival -jelentős tömegeket köt meg helyben, s választja le őket a korábbi, mezőgazdasági munkásvándorlás nagy vonulatáról. A munkásvándorlások hatása a hagyományos műveltségre Bár a táji-kulturális tagolódás tárgyalása önálló tanulmányt érdemel, a munkaerő migrációja kapcsán is utalni kell arra, hogy az idénymunkások vándorlásai kulturális határokat szeltek keresztül, s munkavégzésük az eltérő technikai eljárások találkozásának színtere volt. Mindenekelőtt a növényföldrajzi adottságokból eredő táji-kulturális különbségekre kell itt utalnunk. Az északi peremterületen a növényzeti határ az éghajlati határvonalhoz igazodik, ebből eredően a növényzeti határ több kultúrnövény elterjedésének északi határa is egyben. Ilyen a szőlő, amely Nyitrában a Zoboraljáig felhúzódik, Barsban Léváig, Hontban, Nógrádban délebbre szorul, Gömörben pedig ismét északabbra ér, Nagybalog-Sajógömör vonaláig. Hiányzik művelése a Rozsnyói-medencéből és a Csermosnya-völgyből is. lsy Vagyis úgy tűnik, hogy az északi hegyvidék szőlőterületeire olyan tájakról is érkeztek időszaki munkások, ahol a szőlőművelés hiányzott a gazdálkodásból. Más oldalról igaz ez a nyírségi szőlőmunkásokra is, akik lakóhelyükön ugyancsak nem rendelkeztek e vonatkozásban különösebb jártassággal. Mindebből 184. RÁCZ István 1965. II. 442.; RÁCZ István 1980. 54-55. 185. RÁCZ István 1965. II. 441. 186. RÁCZ István 1980. 50-57. passim 187. Vö.: SÁRKÖZI Zoltán 1980. 92-95. passim 188. Idézi: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 388. 189. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 64.
