Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

A Mátraalja, főleg Gyöngyös közvetlen környéke egyaránt felszívta a Mátra-vidék munkaerő-feleslegének egy részét, s munkaalkalmat jelentett a kapálás és a szüret idején Szolnok megye felől érkező munkáscsoportoknak is.

131 Az 1828. évi összeírás adatai szerint 16 falu népessége jelezte, hogy a gyöngyösi szőlőkbe jár munkára,

132 ami a szőlővidék kisebb jelentőségét is mutatja. Számos adatunk van arra vonatkozóan, hogy a szőlőbeli munka jelentős migráció elindítója volt Nógrád és Pest megyékben is, ami főleg Vác környéke, ill. a Duna mente szőlőkultúrájának jelentőségét hangsúlyozza. A zsellérek egy része a Börzsöny falvaiból már a 18. században Vác, Esztergom szőlőiben vállalt munkát,

133 de a közel fekvő települések mellett 1828-ban 8 Heves megyei és 2 Nógrád megyei falu lakói dolgoztak a váci szőlőkben.

134 A jeles cseh írónő, Bofcena Nèmcova 1852-ben, Balassagyarmat leírása kapcsán a Nógrád megyében szüretelő szlovákokról ad színes leírást. „Szüretre a Hrusovszki hegyekből jönnek az emberek, főleg a nők, az ún. krekácsok. Szüretelni pénzért szegődnek cl a nők, akinek kevés szőlője van, az hamar elkészül a szürettel, akinek nagy és sok szőlője van, az sok embert fogad, s így kiegyenlítődik a különbség. A szüret idejét is, mint minden más mezőgazdasági munkának az idejét, a hajdúval doboltatják ki. A meghatározott napon öreg és fiatal gyalog vagy kocsin kivonul a szőlőbe, ahol kora reggeltől élénk a sürgés-forgás."

135 A váci szőlők, főleg a püspökség birtoka, még a két világháború között is jelentős mennyiségű munkát biztosított a nógrádi és Börzsöny-vidéki napszámosok számára (dejtáriak, szendehelyick, bemeceiek stb.). A fenti adatok meggyőzően jelzik azt, hogy a jelentős munkaráfordítást igénylő szőlő, különösen a történelmi borvidékeken, jelentős munkásvándorlás elindítója és gyűjtőmedre volt. Ez általában nem jelentett állandó foglalkozást, mellette részt vettek a vándormunkások az aratás és más mezőgazdasági munkák feladataiban is. A némi jártasságot igénylő, aránylag elfogadható jövedelmet biztosító szőlőmunka - úgy tűnik - generációkon át folyamatos kapcsolatot jelent a szőlővidékek és a környező tájak népessége között. A szőlőmunka által teremtett munkaerőigény s a környező tájak munkaerő-feleslege azonban nem csupán kiegyenlítődik ezekben a térségekben, hanem a népi műveltség sajátos formáló színtereiről van szó, amely mind a kulturális érintkezés, mind az interetnikus kapcsolatok vonatkozásában megkülönböztetett figyelmet érdemel. Mivel a szőlőtermő területek jelentős munkaerőt szívtak fel s kötöttek meg, talán azt is megkockáztathatjuk, hogy a történeti borvidékek filoxéra következtében beállt pusztulásának szerepe lehetett a summásmunka jelentőségének növekedésében, abban, hogy a korábbinál is nagyobb tömegek kényszerültek elhagyni távoli munkavállalás miatt az északi hegyvidék régióját. Különösen az effajta munkavállalásnál nagy jelentőségük volt az ún. emberpiacoknak, ahol a munkanélküliek hosszabb-rövidebb időre kenyérkeresethez juthattak. Ezek jelentős része valóban az egyes városok piacaihoz kötődött,

13

'' ahol az egyén vagy kisebb-nagyobb csoport a munkaerejét bocsátotta áruba.

137 A munkaadó itt juthatott legolcsóbban munkaerőhöz,

l3s de nagy jelentőséggel bírtak ezek az elszegényedett 131. Bodony: Angyal Katalin gyűjtése (HOM Na. 3079.); Mátraderecske: s. gy.; Vö. még a 130. jegyzetponttal. 132. BÁCSKAI Vcra-NAGY Lajos 1984. 287. 133. DÓKA Klára 1977. 40. 134. BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 287. 135. NEMCOVÁ, Bozena 1852. 43-44. 136. DANKÓ Imre 1978. 277-278.; KÓS Károly 1972. 30. 137. KATONA Imre 1965. II. 388.; DANKÓ íme 1985. 20-21. 138. BALASSA Iván 1985. 85. 238