Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

a felvidéki tótok sajátos munkamigrációjáról tudósít, akik a Cserháton vagy még meszszebb vállaltak nyomtató munkát. Akinek nem volt lova, az a szomszédtól kért; a ló „meghízott", amíg „az ágyást járta". A lovakat még cserélték is közben." Pontosabban lokalizálják e témát Zólyomi József adatai, aki szerint 1803-ban a mihálygergei, 1806ban pedig a herencsényi uradalomban északról érkező „tótok nyomtattak saját lovaikkal".'^ Más adatai azt sejtetik, hogy Nógrádban a 18. században is elterjedt volt a nyomtatás - főleg uradalmi birtokon - a cséplés mellett.

44 Úgy tűnik tehát, hogy Hoffmann térképét ki lehet egészíteni az Északi-Középhcgység nyugati területeinek irányában, s talán a nyomtatótechnika elterjedését sem zárja le olyan markánsan a nyelvhatár, mint az az említett térképről kitűnik.

ss A nyomtatáshoz hasonlóan a gabona kézi cséplésénél is jelentős munkásvándorlás volt megfigyelhető. Jelen tanulmánynak nem feladata a cséplő- és nyomtatómunka elterjedésének, táji és üzemszervezeti eltéréseinek vizsgálata,

Ní

' azonban nyilvánvalónak tűnik, hogy a cséplőbandák vándorlása közel sem olyan nagy amplitúdójú, mint az aratóké vagy a nyomtatóké. Ennek oka főleg az, hogy a cséplőmunka nem olyan kampányjellegű, mint az aratás és az azt követő nyomtatás, s a vándormunkások többségét foglalkoztató alföldi és dunántúli mezőgazdasági nagyüzemekben nem volt szükség erre a tevékenységre. A hegy- és dombvidéki nagybirtokok igényelték elsősorban a cséplők munkaerejét, akik - hasonlóan a paraszti üzemekhez - gyakran bizonyára a tél folyamán végezték a szemnyerés és szórás munkáját.

87 A fentieknek megfelelően, a cséplőbandák rendszeres, állandó jellegű vándorlásához alkalmanként ideiglenesen, lokálisan szerveződő vándorló csoportok járultak, s a cséplés munkaszervezetéből adódóan nagy jelentőségük volt a rokoni, szomszédi stb. alkalmi munkatársulásoknak is. A Felvidék és a Kárpátalja felől Nógrádba,™ Abaújba, Zemplénbe*' а Bodrogközbe,™ ill. Szatmárba, Beregbc és a Nyírségbe

41 járó szlovák, ill. ruszin és „poják" vándorcséplők bizonyára évszázados kapcsolatok folytatói voltak.

42 Alkalmanként az Északi-Középhegység különböző vidékein is társultak cséplőmunkások, akik hosszabb-rövidebb időre felkeresték a szomszédos, ill. közeli tájak nagyobb gazdáit, s csépléssel keresték meg a kenyérevalöjukat. (Ilyen kapcsolat volt pl. a Hegyköz és a Zempléni-hegység, valamint a Hernád-völgy települései között.)

43 Mind a nyomtatók, mind a cséplők tevékenysége gyakran közvetlenül kapcsolódott az aratás munkájához, így a vándormunkások a betakarítás és a szemnyerés feladatait is ellátták. Hasonlóan az aratáshoz, a nyomtatás és a cséplés is sajátos munkaszervezetet igényelt és alkalmi társulási formákat hozott létre, amelyek meghatározták a migráció kereteit.

44 82. MIKSZÁTH Kálmán 1884. 254. 83. ZÓLYOMI József 1982. 311. 84. ZÓLYOMI József 1982. 311. 85. HOFFMANN Tamás 1963. 271. 86. GYÖRFFY István 1928. 36.; VARGA Gyula 1965. I. 283. 87. ZÓLYOMI József 1982. 311. 88. ZÓLYOMI József 1982. 311.; SCHRÄM Ferenc 1968. 669. 89. Paládi-Kovács Attila gyűjtése, 1961. HOM Na. 1362. 39.; HÖGYE István 1986. 185.; Összegezőcn: K. KOVÁCS László 1950. 90-91. (térképlap) 90. Saját gyűjtés: Cigánd, Vajdácska, Karcsa: Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55-360., 55-365. 91. GUNDA Béla 1984. 93-94. 92. HOFFMANN Tamás 1963. 337. 93. BALASSA Iván 1964. 116.; SELMECZI KOVÁCS Attila 1976. 81. 94. Az arató-, nyomtató-és cséplőbandák szervezetéhez: BALASSA Iván 1955. 187-224.; SELMECZI KOVÁCS Attila 1971. 375-385. 233