Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

Hogy Trianon előtt is jelentős „belső" vándorlással kell számolni, azt nemcsak a szlovák irodalom.

ы valamint a hazai irodalmi és recens adatok tömege igazolja, hanem az is, hogy Trianon ténye - az általános nemzeti trauma mellett - e vonatkozásban nem okozott megtorpanást a magyar mezőgazdasági termelésben. Igaz persze, hogy ekkorra a fokozatosan terjedő gépek „kiváltják" az emberi munkaerő egy részét, s számolnunk kell az állandóan jelenlevő „túlkínálattal" a mezőgazdasági munkában is.

62 Mégsem hagyhatjuk itt figyelmen kívül a „belső" vándorlások korábbi meglétét, hagyományát sem, s gondolnunk kell arra is, hogy a forrásokban oly gyakran szereplő alföldi vándorlás nem feltétlenül értendő a Magyar Alföldre való elvándorlásként. Jelzi a felvidéki ember eltérő tájszemlélctét, s elsősorban déli irányú migrációra utal, amelynek célpontja az Alfölddel érintkező hegy- és dombvidék sávja is lehetett. Tekintettel arra, hogy tanulmányunk része egy, a Felvidék, illetve az Északi-Középhegység és az Alföld táji kapcsolatait összegzőén tárgyaló munkának, a táji tagolódás tényei miatt indokolt a fentiek konkrét megvilágítása is, különösen a „lépcsőzetes" vándorlás és a „belső" migráció vonatkozásában. A Garam mente magyarsága a Nagy-Fátra vidékéről fogadta a szlovák aratókat, s Szklené, Geletnek, Garamszentbenedek, Rudnó, Orovnica, Pils, Újbánya falvaiból kerültek ki azok/'

3 ám a múlt században a Garam mentéről Rimaszombat környékérc jártak kaszálni.

ы Zólyomi József levéltári kutatásai révén ismerjük, hogy miközben Nógrád megye uradalmaiban, de olykor a gazdáknál is az aratást - a 19. század közepéig - a felvidéki szlovákok végzik, a megye elszegényedett lakossága, de olykor a telkes gazdák is az Alföldre járnak aratni.''

5 1797-ben még a fülcki nemesekről is feljegyzik, hogy az Alföldön vállalnak aratómunkát.

(

'

6 Bár a települések jelentős részén ma is elevenen él a „tót" aratók emléke, sajátos munkamegosztás alakult ki közelebbi, ám eltérő termőadottságokkal rendelkező települések között is (pl. Nagyorosziba Ipolyvcc, Dejtár, Patak parasztjai jártak aratni.

67

) Számos helyen emlékeznek arra is, hogy Mezőkövesd környékéről mentek aratók (bizonyára summások) a nógrádi nagybirtokokra is. Nógrádból Budapest és Vác környékére jártak vándoraratók, s a nógrádi palócok - hevesiekkel és mátraiakkal együtt - Nagykőrös környékére is vándoroltak aratni, továbblendítve az ottani népességet, amelyik Szolnok, Békés, sőt Csongrád megyébe ment munkára.

68 A Medvesalja településeinek szegénysége (Dobfenek, Tajti, Hidegkút, Vecseklő, Egyházasbást) az Alföld felé vándorolt, ugyanakkor a nagyobb péterfalai gazdákhoz Klenóc vidékéről szlovákok jártak aratni.

69 A munkaerő vándorlásának sajátos láncolata mutatható ki a történeti Gömör, Heves, Borsod, Abaúj, valamint Szolnok megye között. A gömöri népesség helyben munkát nem kapó része eljutott ugyan a Hajdúságba, Nyírségbe is, ám zöme Borsodba és Hevesbe járt le aratni,

7

" miközben Borsod és Heves megyék, ill. a Mátraalja és 61. KAZIMIR, Stefan 1973. 43.; FOLTANOVÁ, Lubica 1978. 75-79. 62. RÁCZ István 1980. 44. 63. GUNDA Béla 1940. 281.; GUNDA Béla 194á 172-173. 64. SÁRKÖZI Zoltán 1965. II. 332.; PALÁDI-KOVACS Attila 1979. 388. 65. ZÓLYOMI József 1982. 302-309. 66. ZÓLYOMI József 1982. 309. 67. Palóc Múzeum Adattára 417. 9. Ezúton köszönöm meg Kapros Márta és Zólyomi József szíves segítségét. 68. BALASSA Iván 1985. 86-87. 69. NAGY MOLNÁR Miklós 1985. 143-144. Valamint gyűjtése: HOM Néprajzi Adattára 4743. 70. UJVÁRY Zoltán 1981. 58.; HOFFMANN Tamás 1963. 313-314.; DOBOSY László 1982. 117.; Aggtelek környékéről: MOLNÁR Ágnes (DENIA-Gömöri Archívum 224.), Szilicéről pedig Márkus Mihály gyűjtései (Ethnológiai Adattár 587. 6.). 230