Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)
a Bükkalja a legnagyobb idénymunkás-kibocsátó, országos viszonylatban is. 71 A mindenkori időjárás, a terméseredmények fontosságát hangsúlyozza, hogy a 18. században Gömörből jártak le a Nagykunságba vándoraratók, ugyanakkor - aszályos években - a kunságiak mentek a Felső-Tisza vidékére részesaratásra, kaszálásra. 72 Jól jelzik a taglalt „kétirányú" mozgást Paládi-Kovács Attila adatai a Barkóságból, ahonnan ugyancsak jártak kepés aratók a Bódva-, ill. a Hernád-völgybe, ugyanakkor az urasági birtokokon (Cscrncly, Csokvaomány) fogadtak kepés aratókat Eger környékéről és a Bán-völgyből. 73 Példáinkat hosszan sorolhatnánk, hiszen adatok tömege áll rendelkezésünkre, amelyek jelzik, hogy Abaúj területe, Zemplén déli része, de még a Bodrogköz is egyaránt kibocsátó és befogadó a munkaerő vonatkozásában. Ennek arányai természetesen az egyes tájak mezőgazdasági termelésének színvonalától, az cltartóképességtől függően is változtak. 74 Adataink - összevetve a táji kapcsolatok más vonatkozásaival is - azt sugallják, hogy a nyelvhatár széles sávja, geográfiailag lényegében az Északi-Középhegység láncolata és az azt északról övező medencesor sajátos ütköző zónát jelentett a Felvidék és a Magyar Alföld között, mintegy kiegyenlítve a felső részek „nyomását" és az alföldi „vákuumot", mindig megfelelő mozgást, információt átbocsátva, „átszűrve" azt mindenkori saját igényein. Ez azt is jelenti, hogy nem egyszerűen a történeti Felső-Magyarország munkaerő-feleslege és az Alföld - relatív - munkaerőhiánya közötti kiegyenlítődésről van szó, hanem arról is, hogy a felső részeknek a hegyvidék, fő vonalában a Kárpátok által „szorított" népességét részben az Északi-Középhegység, ill. annak völgymedencéi szívták fel, ezzel még mindig lényegesen jobb feltételeket kínálva azoknak az otthoninál. Ugyanakkor a Börzsöny és Zemplén közötti széles sáv népessége ugyancsak dél felé igyekezett, a magáénál jobb megélhetés érdekében. Mindezek a kérdések azonban már túlmutatnak az időszakos munkásvándorlás problémáin. Bár a vándorlás irányaiban meghatározók az észak-déli útvonalak, 75 mind a mai Szlovákia, mind a mai Észak-Magyarország területén számos jelzés van a hegyvidék sávján belüli vándorlásokra is (pl. Mezőkövesd környékéről Nógrádba, Zemplénbe, Szerencs környékére, Hevesből a Hernád-völgy felé stb.). Az Északi-Középhegység, főleg a Mátraalja és Bükkalja sajátos szerepét jelzik e vonatkozásban Szolnok Megye Néprajzi Atlaszának adatai is, melyek kommentárjában Csalog Zsolt ugyancsak lényeges mozzanataira mutat rá a munkaerő„export" és -„import" összefüggéseinek. 7 '' Ezek arra is figyelmeztetnek, hogy a munkásvándorlás - leszámítva a szélsőségesen mostoha természeti adottságú tájakat - nem valamiféle automatizmus, hanem mindig szoros összefüggésben van az egyes nagy- és kistájak eltartó képességével, de az egyes családok termelési struktúrájával és lehetőségeivel is. A táji kiegyenlítődést szolgálták a részesmunkák és ledolgozási formák különböző típusai is. A munkaerővel való ellátottság eltérései igen gyakran az adott tájon belül kiegyenlítődnek, miközben a nagyobb távolságra való vándorlásnak is nagy hagyományú, jól kijárt útjai léteztek. Ám ezek aránya csak mikrovizsgálatokkal tisztázható, s nem erőltethető általános etnológiai tapasztalatok keretei közé. Tanulmányunk terjedelmét tekintve talán aránytalanul nagy teret szenteltünk az aratómunkások vándorlásainak, ám ne feledjük egyrészt, hogy egy kontinentális mé71. SÁRKÖZI Zoltán 1965. II. 324, 370.; HOFFMANN Tamás 1963. 314-316. 72. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 388. 73. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 53. 74. BALASSA Iván 1964. 95-96.; IKVAI Nándor 1967. 125-126. 75. BALASSA Iván 1985. 85. 76. Kézirat, Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára 231
