Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

bérmunkára szorul,

34 s az uradalmak mellett a tehetősebb parasztság is alkalmazza a zsellérekből, töredéktelken gazdálkodókból kikerülő idénymunkásokat.

35 A vármcgyetörténcti, gazdasági, statisztikai munkák sora taglalja a vándormunka főbb ismérveit,

36 s már a 18. század közepétől nagy hangsúlyt kapnak - főleg az aratómunkások kapcsán - a téma interetnikus vonatkozásai is.

37 Mivel a jobbágyfelszabadítás nem oldotta meg az agrárnépesség zömének gondjait, a mezőgazdasági bérmunka - megszabadulva most már a feudális kötöttségek maradványaitól is - még jelentősebb teret kapott.

3S A mezőgazdasági idénymunkások számát növelték a kisparasztok, főleg az 5 holdnál kisebb földterülettel rendelkezők. Ezek tették ki 1895-ben az összes gazdaság 53.6%-át, ám csupán a szántóterület 5,8%-ával rendelkeztek. A nincstelen agrárproletárok rétege a századfordulóra kétmilliósra nőtt. Az 1880-as évek közepéig a vasútépítési, lecsapolási, folyamszabályozási munkálatok még jelentős munkát biztosítottak számukra, ám ezek a nagy vállalkozások a századfordulóra lényegében megszűntek.

34 A társadalom szerkezetét tekintve arányaiban kevesbedett, de abszolút mértékben megnövekedett agrárszegénység, s az aprótclkcn élők zöme nem szakadt cl véglegesen a falutól a múlt század második felében sem, csak a nagy mezőgazdasági munkák idején volt távol.

4

" Különösen nagy tömegeket érintett a vándormunka a domb- és hegyvidéki régiókban, amely - hozzászámítva a termőhelyi adottságokból és egészségtelen birtokstruktúrából fakadó hátrányt - a legnehezebb körülmények között élt, s ily módon a Felföld megyéi az idénymunkások legerőteljesebb kibocsátóivá váltak.

41 A mezőgazdasági idénymunkásokat sokáig az aratás és a cséplés-nyomtatás elvégzésére fogadták fel,

42 ám a 19. század második felében - a cséplőgépek elterjedésével, valamint az ipari növények és a burgonya, kukorica térhódításával párhuzamosan - munkájuk többirányúvá vált. ami az idénymunka, a summásság kialakulásához vezetett.

43 Ez természetszerűen kihatott a munkát vállalók nem és kor szerinti tagolódására is.

44 A summásmunka a II. világháborúig a Mátra- és Bükk-vidék népességének jelentős tömegeit vitte el lakóhelyéről, több-kevesebb rendszerességgel. A becslések szerint az I. világháború előtt még mintegy 50 ezer summás lehetett Magyarországon, ami -családtagokkal együtt - kb. 150 ezer ember időszakos migrációját jelentette.

45 A megélhetés gondjaira, a domb- és hegyvidéki népesség társadalmi feszültségeire utalnak azok az adatok is, amelyek azt jelzik, hogy a kivándorlás során is az északi megyék a legnagyobb kibocsátók. 1889-1913 között Zemplén, Szepes, Ung, Abaúj-Tor\ 34. KATONA Imre 1965. II. 383.; SÁPI Vilmos 1973. 123-124. 35. SÁRKÖZI Zoltán 1965. II. 323-324.; BALASSA Iván 1985. 82. 36. Radványi Ferenc, Magda Pál, Fényes Elek, Mocsáry Antal és mások számos adata mellett különös figyelmet érdemel Galgóczy Károlyé, aki nagy részletességgel írt a vándormunkáról, s adatai alapján K. Kovács László térképre vitte a vándorcséplőmunka irányait. Vö.: GALGÓCZY Károly 1855.; K. KOVÁCS László 1950. 90-91. 37. NEMCOVÁ, Bozena 1852. 28.; MAGDA Pál 1819. 78.; ZÓLYOMI József 1982. 309. 38. RÁCZ István 1980. 42. 39. BALASSA Iván 1985.39-40. 40. RÁCZ István 1980. 42. 41. RÁCZ István 1980.46. 42. Tudjuk persze, hogy az aratómunkások tevékenysége korábban is többirányú volt, nem csak a gabona aratása és a szemnyerés volt a feladatuk. Vö.: BALASSA Iván 1985. 34. skk. Tartalmazzák ezeket a megállapodásokat olykor az aratószerződések is. Pl. FÜVESSY Anikó 1973. 43. SÁRKÖZI Zoltán 1965. II. 334. skk.; RÁCZ István 1980. 42. 44. A vándormunka formáihoz: BALASSA Iván 1985. 24. skk. 45. SÁRKÖZI Zoltán 1965. II. 370. 226