Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

na, Nyitra és Trencsén megyék lakosságából kerültek ki elsősorban azok, akik-gyakran örökre - búcsút intettek szülőföldjüknek.

4

'

1 Az I. világháborút követő békerendszer alapvetően átrendezte a munkaerő-struktúra táji kereteit, de az idénymunka számos formája tovább élt még a II. világháborút követő években is, s nyomaiban ma is fellelhető. Modern formája a táji kiegyenlítődésnek az, amikor pl. a hegyvidék magyar szövetkezeteibe szlovákiai közös gazdaságok kombájnjai jönnek segíteni az aratásban, amit e munkák itteni elvégzése után hasonló módon viszonoznak a helybeliek. Ám a mezőgazdaság ma is meglevő hátrányai, a táji adottságok nehézségei, nem utolsósorban az infrastruktúra s az ipar fejletlensége miatt ma is tízezrek kényszerülnek el ebből a régióból; kik csak időszakosan, kik egész életükben ingázva a lakóhely és a munkahely között. A vándorlás „mödern"formája ez, amit azonban e feltétel „régi" szorítása eredményez. A mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódó vándorlások Arató- és cséplőmunkások A legnagyobb tömegeket mozgató migráció elindítója a nyári mezőgazdasági munkák csúcspontja, az aratás, a gabonafélék betakarítása volt. Az aratómunkások vándorlásának történeti és néprajzi kérdései ma már jól feltártak, legfőbb törvényszerűsége, a gabonatermelő Alföld és a peremterületek több évszázados gazdasági kapcsolata, egymásrautaltsága mára a tradicionális kultúra evidenciája. Röviden mégis érintenünk kell ezt a kérdést, mert nem érthetők meg nélküle a vizsgált régió táji kapcsolatainak legfőbb összetevői s a migráció számos eleme, törvényszerűsége sem. A vándormunkás-mozgalom főbb irányai a 16. század elejétől az I. világháborút követő békerendszer által megszabott új határok kialakításáig lényegében változatlanok maradtak: a peremterületekről irányultak a Kárpát-medence belső térségei felé.

47 Ám a nagy távolságokat átívelő, nagy amplitúdójú vándorlások sok rövidebb távú migrációval egészülnek ki, s ezek a mozgások a történeti Felvidék és az Északi-Középhegység táji tagolódásának finomszerkezetére is rávilágítanak. A Fol'tanova, Lubica által megrajzolt, majd Balassa Iván által is átvett térképek (1. kép)

4X ugyan érzékeltetik, ám talán mégis kevés hangsúlyt kap az aratómunkások vándorlásának kétlépcsős, kétfokozatú jellege, vagyis az, hogy a nagy amplitúdójú vándorlások valójában két, önálló „rendszer" összekapcsolását jelentik. Intenzív belső migrációval kell számolni - már a Trianon által előállott kényszert megelőzően is - a nyelvhatár mindkét oldalán: a hegyvidéki populáció egy része a nyclvhatár északi oldala, a Felvidék munkerő-különbségeit egyenlítette ki, a déli oldalon pedig az ÉszakiKözéphegység területéről kell számolnunk intenzív elvándorlással az Alföld területére. Vagyis a nagy távolságok miatt a történeti Magyarország északi megyéiből, valamint a ruszin, lengyel, morva térségből az Alföldre való vándorlás nem működött automatizmusként. A távolság gátat szabott a vándorlásnak, s a munkaerő igyekezett kitölteni a közelebbi mezőgazdálkodó zónák vákuumait is. Az emellett mégis meglévő, intenzív vándorlás nagyobb távolságokra egyfajta kiegyenlítő „szelepként" is működött, melynek fontossága a mindenkori terméshez, a helyi feltételekhez igazodott. (Meggondolandó, hogy a búza-rozs termesztési határ, az aratás eltérő munkamódjai, a szemnyerés eltérő technikája, mint kulturális határ, egybeesnek-e a két jelzett övezettel. Úgy vélem, hogy néprajztudományunk - kissé egyoldalúan - csak a „távoli" területek eltérő • 46. RÁCZ István 1965. II. 452-4-55. 47. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 386. 48. FOLTANOVÁ, Lubica 1978. 76.; BALASSA Iván 1985. 41, 42, 43. ábra 227