Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Gunda Béla: A természetes növénytakaró és az ember

szerint a csalán jelentése: „Távozz, irtózom tőled!" A rozmaringgal ezt mondatja a szerelmes: „Forrjon egybe szívünk Isten oltára előtt s legyünk egymásé." 1870-ben Debrecenben jelent meg Szél Farkas Legújabb virágnyelv с könyvecskéje, amely már klasszikus költőink virágszimbolikáját, a népköltészetet is figyelembe veszi. Vásári szerelmi levelezők és más hasonló ponyvanyomtatványok révén a polgárság virágnyelvének több kifejezése a nép között is elterjedt, amelyre a falusi szerelmeslevelek hangja utal. „Virágnyelven" szól a falusi legény választottjához az ajándékul adott díszes faragású sulyokkal, guzsallyal, kis székkel, mángorlóval és más tárgyakkal. 14. § Már szóltam arról, hogy a hagyásfák, az erdőből hazahozott gombatermő fatörzsek a növénytermesztés kezdeti formáit jelzik. A termesztésbe, a kultivációba vételre más törekvéseket is ismerünk. Egyes hasznos növények a természetes környezetükből kerti gondozásba kerülnek. Vannak közöttük dísz- és gyógynövények. Az előbbiek közé tartozik Kalotaszegen a vadnárcisz (kódusláb, Narcissus stellaris). Zemplénben, a Bükkben a parasztkertekben feltűnik a Dictamnus albus, a Centaurium minus ültetése, mert mindkét ezerjófü a természetben már megritkult. A moldvai magyarok elültetik a kertbe a Szent Antal mákot vagy Szent Antal butikot (Echinops sphaerocephalus), hogy orbánc, fülfájás, ijedtség ellen füstöljenek vele. Háromszéken a nadragulyát (Atropa belladonna) nagyerejíífű, tutlósfű néven ismerik, s a kertben rendszeresen gondozzák. A csíksomlyói templom körül lehetett kapni, gyökerét onnan hozták, s a kertbe, a disznópajta oldalához ültették el. A nadragulya különös tiszteletben részesült. Reggel így köszöntek neki: „Isten áldjon meg, nagyfű, füvek királynéja! Jó reggelt nagyasszony!" Mind a mai napig bódító gyógyításra, varázslásra használják. A felsőcsernátoniak szerint kora reggel háromszor megkerülték, simogatták, hogy a mezőn, a vásáron szerencse érje őket. Hasonló tiszteletét ismerjük Kalotaszegről, a máramarosi románoktól. A vad flórából a kalotaszegi virágoskertbe bekerül a gyöngyvirág, a szappanvirág, több ibolya- és nárciszfélc. Az erdei borostyánból dugványokat metszenek, s otthon a falra futtatják. A román Bedecsen a fiú nevére a kútoldalba ültetik cl, hogy a fiút a leányhoz vonzza. A moldvai magyaroknál, Kalotaszegen, Békésben, Szatmárban, Somogyban a tályoggyökérnek használt Helleborus speciesek ültetése figyelhető meg. A Mariazellből Burgenlandba hazatérő búcsújáró férfiak útközben kiássák a hunyort, s otthon a gyümölcsös-, a veteményeskertbe ültetik el. A paraszti kerteket szemlélve lépten-nyomon láthatjuk a vegyszeres gyomirtás egyik áldozatát, a kék búzavirágot (dődike, mezeipézsam, szokola stb.), amelynek magját az asszonyok szívesen vetik a kertjükbe, s mentik meg a kipusztulástól. Ugyanarra a növényre irányuló kultiválási törekvések egymástól távoli vidékeken minden kölcsönhatás, közös tapasztalat nélkül megnyilvánulhatnak. A növények iránti vonzalom egymástól független. A hunyort Horvátországban éppen úgy behozzák a kertbe, mint Moldvában. A kertbe való behozatallal megindulhat a termesztésbe vett és a természetes élőhelyen maradt növények elkülönülése, ami függ a gondozás mértékétől (öntözés, gyomlálás, kapálás, trágyázás, talajminőség, napfény és árnyék, védettség a hideg ellen, magassági viszonyok stb.). A közölt megfigyelésekből az is következik, hogy az ember egyes növényeket természetes környezetükből kiemelve, azokat közelebb hozza magához, szorosan beépíti kultúrájába, gondoskodik fennmaradásukról, továbbtermcsztcsükről. A korábban természetes élőhelyükről gyűjtött növények kulturális ökológiai helyzetét megváltoztatja. Valószínűleg hasonlóan cselekedett évezredekkel ezelőtt a ma nélkülözhetetlen kultúrnövényekkel. Több vidéken szabadon szedhetik össze a tarlón elmaradt kalászokat, kukoricatörés után a szárakon maradt csövet, szüret után az elmaradt szőlőt, a fészkében hagyott burgonyát. Az ilyen gyűjtögetés a termelőszövetkezetek földjén ma is megfigyelhető. Az élelmes falusi ember a gépi betakarítás után többzsáknyi kukoricát gyűjt össze. Az