Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Gunda Béla: A természetes növénytakaró és az ember

sok szeretője van. A leány vizeletétől elszáradó zöld csalánlevél annak a jele, hogy a leány már nem szűz. A megrontott személyt Ononis spinosavaX (iglice) füstölik meg. Luca-nap éjjelén az üres nádszálon átnézve megláthatok a boszorkányok, akiket az istállóajtó fölé tett Potentilla alba (pimpó), Carduus nutans (bogáncs) csokorral lehet távol tartani az állatoktól. A Sambucus nigrat (fekete bodza) az ördög fájának tartják. Nem tanácsos a ház mellé ültetni, mert belecsap a házba a villám. Fájával sem jó tüzelni, mert akkor kihull a család foga. A néphagyomány szerint Júdás is erre a fára akasztotta fel magát. A Sambucus speciesek levelét, virágját különböző betegségek gyógyítására használják. A velük való gyógyítás gyakran varázslat is. A székelyeknél a disznó kukacos sebét a Sambucus ebulus (gyalogbodza) ágával megpiszkálják, s a következő varázsigét mondják: annyi nyű maradjon a disznóba, ahány ügyvédnek mennybe megy a lelke. Szokásos, hogy a Sambucus ebulust meghajlítják, és a felső részét kis gödörbe temetik ilyen varázsszavakkal: Te bodza, én téged addig fel nem bocsátalak, míg a tehenem sebéből a féreg ki nem vész! Ezt a varázseljárást még 1892-ben is a Természettudományi Közlöny egyik olvasója hatékony (!) gyógymódként közli. Segít a betegen a fűzfa szelleme. A hideglelős palóc megrázza a fát és így szól: Vendéget hoztam, nekem nem kell, rád hagyom! Szatmárban a pallagi rózsa (Rosa gallica) szelleme nyújt segítséget. A hideglelős beteg levágja kilenc ujjáról a körmöt és néhány hajszálát. Ezeket keresztbe vágott hagyma közé helyezi, s a hagymát rongyba köti. A kis bugyrot a rózsafára akasztja ilyen varázsszavakkal: Rózsafa! Rózsafa! Engem az ördögök lakodalomba hívnak. De én nem megyek, hanem a hidegemet küldöm helyettem! A beteg a varázsszavak elmondása után elfut. Ez a betegségátruházó varázslat csak bonyolultabb formája a már említett, fákra aggatott rongyoknak. A növényeinkhez fűződő hiedelmek legtöbbje Európa-szerte ismeretes, de a magyar néphitbe való beépülésük útját nem vagy alig ismerjük. így a fekete bodzáról a románok, az erdélyi szászok is azt tartják, hogy az ördög fája. Shakespeare-nál is olvashatjuk, hogy Júdás a bodzafára akasztotta fel magát. (Love's labour's lost, V. 2., a magyar fordításban azonban fügefáról olvashatunk.) A hiedelmet a németek, a franciák is ismerik. Az orosz legenda szerint Szent Borbálát akasztották fel a bodzafára, amely azóta termi bogyóit. A mogyoróvessző véd a zivatar, a villámcsapás ellen a német, a fehérorosz, a cigány néphit szerint is. A zárnyitó füveket már az ókortól ismerjük, s a mai európai néphitben (finn, észt, orosz, szlovák, cseh, német, román) is él az elképzelés a Verbena officinalis és más növények zárnyitó erejéről. A zárnyitó füvet hozó sündisznó háromszéki hiedelmét ismerjük az észtektől, a litvánoktól. Ilyen füvet, gyökeret hozhatnak más állatok és madarak is. Egy XV. századi német kéziratból tudjuk, hogy a zöldharkály a betömött odúját egy gyökérdarabbal nyitja ki. A páfrányról közölt hiedelmek is Európa-szerte ismertek. Ben Jonson The new inn с. drámájában is szól a láthatatlanná tevő páfránymagról. Valószínű, hogy a páfrányhiedelem hozzánk különböző áttételeken jutott el. Ez esetben is gondolnunk kell a középkorban Nyugatot járt diákok, lelkészek, búcsúsok, különböző vándorok, a több kézen megfordult varázskönyvek közvetítő szerepére. . 13. § Szólnom kellene még a növényi motívumoknak, a virágoknak a népművészetben, az egyházi kultuszban való jelentőségéről, a népi növénynevek és a szentek kapcsolatáról. A kérdés tárgyalása nagyobb terjedelmet igényelne. Szeretnék azonban a virágnyelvről elmondani néhány gondolatot. Az érzelmeket, szándékot kifejező virágnyelvről Du Vignau már 1688-ban részletesen írt. A virágnyelv a biedermeier idején Európa-szerte elterjedt. A fiatalok virággal, a virág nevének szóban és írásban való említésével fejezték ki érzelmeiket, gondolataikat, szándékaikat. Hazánkban 1830-ban már hatodik kiadásban jelent meg az Orientalische Blumensprache с. füzet, amelyet magyar nyelvű könyvecskék követtek. A német könyvecske szerint a fehér orgona küldése, említése azt jelenti, hogy a „tiéd vagyok". Kassay Adolf 1852-ben megjelent Virágnyelve 183