Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Misóckzky Lajos: A filoxéra-vész a gyöngyösi-visontai borvidéken
1886-ban Heves vármegye 15 551 kat. h. szőlőterületéből 14 905 kat. h. voltfiloxérával fertőzve. A HMGE kimutatása szerint a Mátra alatt termett bor mennyisége a következőképpen csökkent: 19 Év Gyöngyös város Gyöngyösi járás 1886 109 hl 402 hl 1887 92 hl 372 hl Az 1888. évnél „Ismeretlen" bejegyzés található. 1888/1889-re szinte teljesen megszűnt a szőlőművelés. „Ott, ahol . . . vígan dalolt a szüretelő nép, ott ahol poharak csengése és elmés köszöntők között csapongott a kedély; ezer és ezer akó számra hevert a drága nektár, . . . üresek voltak a pincék" írta a Gyöngyöst jelképező farkasmályi pincékről az egyik szemtanú. 2 " Az alispán az 1889. évi vármegyei jelentésében a következőket írta: „A szőlő a phylloxera vastatrix fokozódó pusztítása folytán (az) egész megye területén . . . tönkrement." 21 Gyöngyös határán kívül 1-2 kat. h. kivételével Nana, Sár, Domoszló, Visonta, Oroszi, Püspöki szőlőterülete is elpusztult. Következményeként megszűnt a szőlőművelő paraszti réteg állandó munkaalkalma. Hosszú évekre még a kádárok is letették a fakalapácsot. Szederkényi Nándor alispán az egri és gyöngyösi nyári férfi szőlőnapszámot a filoxéravészig 0,80-2,- Ft között jegyezte le, mígnem 1887-ben a szőlőnapszám megszűnt, az egyéb földmíyelő napszámbér 0,20-0,75 Ft-ra esett le. 22 A létbizonytalanság mindennapossá vált. A" városnak és környékének ipari fejlődése nem volt olyan méretű, hogy a felesleges munkaerőt leköthette volna. Sokan vették a vándorbotot, voltak, akik a koldusbotot, és távoztak Gyöngyösről. Gyakran családostól. Vagy az ország más vidékére, vagy kivándoroltak külföldre. Eger népességét kevéssé érintették az elvándorlás gondjai, mert ott az iparosodás jelentősebb volt. A lakosság létszáma Gyöngyösön a filoxéravész hatására ekképpen apadt: 23 Év Eger Gyöngyös 1880 20 669 fő 16061 fő 1900 24 650 fő 15 878 fő Csomor Kálmán polgármesteri szobája fogadóirodává alakult. A szegény kapások városi kölcsönért kilincselnek nála, hogy legalább direkttermők telepítéséhez kezdhessenek. A kisparasztok városi hitelt kérnek, a középparasztok kezességet az oltványtermelés indításához. Csomor nem tartja egyenrangúnak a direkttermőket az oltványszőlőkkel, ennek ellenére a földmívelésügyi minisztériummal szemben is hangsúlyozza, a gyöngyösi (és környéki) kapás csak otellót és egyebet telepíthet, mivel legfeljebb erre futja a pénze. Abban a helyzetben a rekonstrukcióval kapcsolatosan az lehetett az egyetlen helyes, de átmeneti álláspont. Bírálták is érte. A birtokosok támadására azzal vágott vissza, hogy „akik nagyobb gazdaságok, vagy pláne az állam kasszájából szedik ki a ropogós bankókat az új szőlőkultúrához, . . . azok egészen könnyen diskurálgat19. GYVT VB MGO HVGE iratai, a Phylloxera című köteg, I-IX. Az országos áttekintésre vö.: SZUHAY Miklós, 1982. 110-111. 20. KÁPLÁNY József, 1913. 146. 21. Alispáni jelentés-1889, 46. 22. MOLNÁR József, 1963. 11. 23. A magyar városok statisztikai évkönyve, 1912. 53. 147
