Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Szántó Imre: Eger első felszabadulási törekvése 1687–1695. A Fenesy-féle egyezmény
50 arató évenkénti kiállítását. Erre a megbízottak kijelentették, hogy ha ők el is fogadják a püspök követelését, az nem sokat használna, mert nekik úgy sincsen mindenre kiterjedő teljes meghatalmazásuk. Erre a bizottsági tárgyalás befejeződött. Amikor végre elkészült a megegyezés írásba foglalása, s felolvasták azt a követek előtt, feltűnt nekik egy pont, amely felhatalmazza a püspököt a bárány-, méh- és malactized szedésére. E pontnál megjegyezték, hogy ilyen tizedről a tárgyalások során szó sem volt, ehhez ők nem járulhatnak hozzá. Erre a püspök szörnyen megharagudott, s a prefektus által azt üzente a követeknek, hogy hazamehetnek. A követek már el is indultak Kassáról, amikor a prefektus utánuk eredt és visszahívta őket. A püspök rábeszélte a követeket az egyezséglevél aláírására. így jött létre tehát 1695. január 4-én Kassán a 12 pontba foglalt latin nyelvű ún. Fenesy-féle egyezmény (transactio). 49 Ez a „köz jobbágyi sorsra alacsonyító sérelmes szerződés" szolgált később állandóan szabályul a város és a püspökség közötti jogviszony megállapításában. Már maga az a körülmény is a püspök malmára hajtotta a vizet, hogy az egri küldöttség hat tagja közül a legtöbben Írástudatlanok voltak. Fenesy György püspök Kassán a szerződést a városiak emlékezete szerint - „az oda hívott hat küldöttekkel, fő részben elöljárókkal köté meg, kik közül hárman a magok nevét nem tudván leírni, kettő német lévén a latin nyelven szerkesztett szerződés értelmét csak mások tetszés szerinti tolmácslata után értették. A hatodik deák nyelvben egyedül jártas Csala Gergely jegyző pedig hogy inkább a szerződő Püspökhöz szított, mint Városunkhoz, onnan nyilvános, hogy küldőik munkálkodásaikat helybe nem hagyhatván, megváltoztatták, - ellenben a szerződő Püspök, mint Megyei Főispán őt néhány évvel utóbb Tettes Heves megye alispáni székébe candidálá, s be is helyezé". 50 A Kassáról hazatért egri megbízottak „polgártársaik méltó neheztelése s lelki ismerete által nyugtalanítva, igyekeztek vétkes gondatlanságukat" jóvátenni. A város közönsége nyomban emlékiratot szerkesztett, s azt elküldte Kurz János Ignác budai kamarai adminisztrátornak. Az egriek emlékirata megemlíti, hogy „nem önként, hanem kényszer hatása alatt járultak hozzá" az egyezséghez; a követek az utasítás ellenére olyan végső megállapodásokat kötöttek, amelyek az Egerben lakó nemesek előjogait sértik, és a többi mindenünnen összesereglett libertinusok romlását fogják okozni. Különösen az bántotta az egri polgárokat, hogy „olyan jobbágyi sorsra alacsonyító szolgai munkákkal" terhelték meg őket, mint a kaszálás, levélhordás, jégtörés, kertművelés, borhordás stb. Ezért Eger városa a Fenesy-féle egyezséget nem tekinti magára nézve kötelezőnek. 51 A Fenesy-féle egyezmény első pontjában a püspök kikötötte, hogy a király ismert döntése alapján a város ezután ne éljen a szabad és királyi városi címmel, névvel és pecséttel, s ilyen jogokat ne is vindikáljon magának. A privilégiumokat - ha a város birtokában ilyenek lennének - a pecsétekkel együtt „püspöki városunk lakói" tartoznak - mondja a püspök - birtokba iktatásunk és installációnk alkalmával nekünk átadni. A transactio kimondja, hogy a város eláll a szabad királyi városi jogcím és pecsét használatától. Az egyezség második pontjában a püspök azt a kérdést feszegeti, hogy mit értsünk Eger város nevén. Azt a részt-e, amelyet a város falai körülfognak, vagy pedig annak csak egy részét, ti. kirekesztve belőle az Újváros, Olaszi, Szent Miklós utcákat és a káptalani részt, amelyek egykor elkülönítve kezeltettek és tartoztak szolgálni. Abban állapodtak meg, hogy az említett utcákat a jövőben nem különböztetik meg és választják el a város testétől, hanem azt nevezik Eger városának, amelyet körülfognak a város 49. NAGY Béni 1911.114-127. 50. HraL Eger városi lt. Felszabadulási és úrbéri periratok. Fasc. 5. 1840. aug. 7. 51. Uo.
