Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Szántó Imre: Eger első felszabadulási törekvése 1687–1695. A Fenesy-féle egyezmény

Fenesy György egri püspök nevében pedig prokurátora, Laczkovits István jelentette be tiltakozását Gyöngyösön a július 14-i megyei közgyűlés előtt a jogtalan pecséthasználat ellen.

35 A város azonban a püspökség és a káptalan tiltakozása és ellentmondása dacára sem mondott le a pecsét használatáról. Ezzel még jobban magára vonta volt földesurai haragját, akik elérkezettnek látták immár az időt a cselekvésre. A katolikus főpapság, mely a török hódítók előrenyomulása következtében híveinek és birtokainak nagy részét elvesztette, csak a Habsburg-centralizációval együtt járó ellenreformációtól remélhette hatalmának visszaszerzését. Ezért életre-halálra szövetkezett az idegen uralkodóházzal. Bécs messzemenően viszonozta is támogatását. A törökök kiűzése után a világi birtokosokra kötelező birtokigazolási eljárás alól a katolikus egyház mentesült; a törököktől visszafoglalt országrészben különösebb nehézség nélkül visszakapta birtokait. Fenesy György egri püspök 1693 júniusában egy emlékiratot (memorialist) nyújtott be a magyar királyi Udvari Kancelláriához, amelyben panaszt emelt püspöki városának, Egernek felszabadulása ellen. A püspök felségfolyamodványában Szent István, Szent László, IV. Béla, I. Károly, I. Mátyás és I. Ferdinánd királyok privilégiumaira hivatkozva a maga részéről mindenképpen ellenezte a rangemélést. A püspök felterjesztésében hivatkozott az 1687. évi XVII. te.-re is, amelynek értelmében a magyar országgyűlés beleegyezése nélkül egyetlen város sem lehet szabad és királyi.

36 E beadvánnyal megindult a volt földesuraság támadása Eger szabad királyi városi rangja ellenében. Szívós és heves küzdelem kerekedett a kérdés körül a város és a püspökség között, hiszen mindkét fél részéről jelentős érdekek forogtak kockán. Hiába fordult meg Bécsben Piano Lajos városi megbízott 1693 nyarán, hiába mozgatott meg minden követ a város rangemelési ügyének érdekében, Fenesy püspök - aki nem sajnálta az anyagi áldozatokat sem - erősebbnek bizonyult az 1694 nyarán meginduló végső és döntő küzdelemben. A püspök a kiküldött bizottság előtt bemutatta IV. Béla király 1261. évi oklevelét, a püspökség Egerre vonatkozó privilégiumait, az egri főegyház Szent János-könyvét (Liber Sancti Joannis), és ezekkel a dokumentumokkal sikerült bebizonyítania, hogy Eger városának mindig az egri püspökség és a káptalan volt a földesura mindaddig, amíg a várost és a várat a törökök el nem foglalták.

37 A király a kettős földesuraság kérelmére már 1694. július 14-én elrendelte, hogy vonják meg Egertől a megszerzett privilégiumot. Midőn az egriek bécsi követük leveléből értesültek a szomorú valóságról, elkeseredésükben július 23-án írtak a város pártfogójának, Kurz János Ignác budai kamarai adminisztrátornak. A követek írása annyira megzavarta őket - olvassuk az egriek levelében -, hogy a zsoltárossal mindnyájan kiáltani kezdték azt, amit Jeruzsálem pusztulásakor lehetett hallani, hogy ti. „Migremus hinc! Távozzunk innen!"

38 Az elkeseredett egriek bécsi követei azt kérték, hogy reményeiktől megfosztva Heves városát jelöljék ki számukra lakóhelyül.

39 A lakosok komolyan latolgatták, hogy inkább otthagyják tűzhelyeiket, kivándorolnak a városból, és Hevesen új szabad és királyi várost alapítanak, de mégsem lesznek a püspökség és a káptalan jobbágyai. „Ha Eger püspöki város lesz, és a püspöknek átadatik, csak a parasztok maradnak a város35. HmL Eger városi lt. Felszabadulási és úrbéri periratok. Fasc. 3. 36. IVÁNYI Béla 1930. 20. ; HmL Eger városi lt. Felszabadulási és úrbéri periratok. Fasc. 5.1840. aug. 7. 37. HmL Eger városi lt. Felszabadulási és úrbéri periratok. Fasc. 7. Eger város ügyeinek rövid ismertetése. 38. HmL Eger város iratai, 1694. Nr. 59. 39. IVÁNYI Béla 1930. 23. 114