Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Szántó Imre: Eger első felszabadulási törekvése 1687–1695. A Fenesy-féle egyezmény

ban, más senki, mert senki sem akar a püspöknek jobbágya maradni, és két vármegyének (Heves és Borsod megye - Sz. I.) adózni."

40 Eger város, hogy kivájtságos helyzetét megtarthassa, folyamodványt intézett pártfogójához, Kurz János Ignác budai kamarai adminisztrátorhoz, aki azt felterjesztette az Udvari Kamarához. Ez az 1694. július 27-én kelt felterjesztés valóságos panaszirat a városnak az egri püspökség részére való átadása ellen, másrészt védőirat a szabad és királyi városi jelleg fenntartása mellett. Kurz ebben az iratában mindenekelőtt azzal érvelt, hogy a király 1688-ban Eger városát abszolúte, minden feltétel nélkül - vagyis az egri püspökség jogainak fenntartása nélkül - nyilvánította királyi szabad várossá. Mindezekről a városi polgárságot értesítették, a szabadságot a város bírta, és tényleg élvezte is. Fiskális és kamarai érdekek kívánják, hogy a város szabad és királyi maradjon, hogy szabadságaiban továbbra is megtartassék. Ha pedig a kérelme teljesíthetetlen volna/ akkor a Kamara részére a harmincad- és sóház mellett a malmok, a sörház, a város tizedei, akcizák, a szabad italmérés és pallosjog (jus gladii) tartassanak fenn. Kurz megemlíti azt is, hogy a városnak a püspökség részére történt odaítélésének hírére Eger lakói közül „a legtöbben elhatározták, hogy házaikat és udvaraikat elhagyják".

41 A város követei 1694. július 27-én Brajner Szigfrid Kristófhoz, az Udvari Kamara adminisztrátorához is fordultak egy folyamodvánnyal, amelyben azt írják, hogy ha Eger püspöki város lesz és a püspöknek átadják, akkor csak parasztok maradnak a városban. Arra kérték tehát Brajnert, tegyen valamit, nehogy a szép és népes város valami zavaros helyzetbe kerüljön, és ha már a város a király által nekik kéretlenül (!) megadott privilégiumokkal nem élhet, akkor legalább ázt tegyék meg, hogy Eger kiváltságos város maradhasson, és a két vármegyétől elkülöníttessék.

42 De hiábavalónak bizonyult a város részéről minden erőfeszítés és kísérletezés, mert a delegált bizottság előtt Eger városa Bécsbe küldött követei nem tudtak régi privilégiumokat felmutatni. A reális bizonyítékok a püspök kezében voltak. Az egri megbízottak csak azt mondhatták el, hogy a város egykori lakóit a törökök felkoncolták, kifosztották, s ha volt is valamilyen kiváltságlevelük, azok velük együtt elvesztek.

43 Miután a kiküldött bizottság a püspök kívánságait megtárgyalta, 12 pontból álló javaslatot terjesztett elő. A kilencedik pont kimondja, hogy azok, akik nem akarnak a püspökivé váló Egerben maradni, szabadon elköltözhetnek. A megmaradó jobbágyokat pedig úgy fogják kezelni, mint a többi püspöki város polgárait. A kiküldött bizottság javaslatát egy felsőbb deputáció újabb megfontolás után felülvizsgálta, s elfogadta Fenesy püspök álláspontját, hogy ti. Eger az 1687. évi XVII. te. tiltó rendelkezése értelmében szabad és királyi város nem lehet. A mezővárosok felszabadításának első feltétele volt, hogy a város közönsége megszerezze a földesúrtól a felszabadításhoz való hozzájárulást. Az 1649. évi. XLV. te. biztosította a földesurakat, hogy minden olyan királyi kiváltság, melyet a városok a földesurak tudta, beleegyezése és ajánlása nélkül nyertek vagy jövőben nyernek, érvénytelen.

44 Az 1694. augusztus 14-én összeült államtanács azt az Eger várost, amelyet néhány esztendővel korábban királyi rangra emelt, visszataszította a püspöki mezővárosok sorába. A császári döntés kimondotta, hogy Eger városa az egri püspököt illeti, hogy a szabad királyi városi privilégium semmisnek tekintendő, és a város a jövőben sem 40. Uo. 41. HmL Eger város iratai, 1694. Nr. 59. 42. Uo. 43. Uo. „ . . . nos verő diximus,quod ad parolám Turcarumincolas Agrienseserantdimissi, interim omnes sunt decapitati, si qua privilégia habuissent, cum Ulis perierunt ..." 44. CSIZMADIA Andor 1962. 43. 115