Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Szántó Imre: Eger első felszabadulási törekvése 1687–1695. A Fenesy-féle egyezmény

A megyei közgyűlés 1692. augusztus 25-én újból megtárgyalta az egriek adózásának ügyét. A királyhoz felküldötte Fejérpataky Lászlót, hogy „őfelsége már megparancsolta, hogy az egri nemes és nem nemes lakosok a megyei törvényhatóságnak alá vannak rendelve, s a terheket viselni tartoznak; annak dacára ... az egri inspektor őket tehermenteseknek tartja a királyi parancs súlyos sérelmére, és a megye kárára". Ezért a megyei küldött azt a feladatot kapta, eszközölje ki, hogy a várost a megyébe visszakebelezzék.

30 Heves megye e lépésével szemben Eger városa 1692 augusztusában Glener György, Kari Mátyás, Mlinkó Mátyás és Mihály polgárokat Pozsonyba küldte, hogy a megye zaklatásaival szemben védelmet kérjen a királytól. A küldöttség előbb a pozsonyi Magyar Kamarát kereste fel, onnan pedig a királyhoz ment. „Öt évi szabadság volt ígérve - írják feliratukban -, és egy sem telt el, máris adókkal zaklatnak a vármegyék." (Heves és Borsod megyék - Sz. I.). Panaszkodtak továbbá, hogy nincs őrlőmalmuk, a mészárszék is kevés, a sört drágán mérik, az accisa és a szállítási adó elviselhetetlen, és lehetetlenné teszi a város fejlődését. Egert királyi várossá jelölték, a királyi városok pedig mentesek a vámok fizetése alól. Az ötévi tehermentesség kevés, meg kellene azt hosszabbítani. A városban a legjobb házakat a püspök, a káptalan, a szerzetesek és a katonák foglalták le, ezek tehermentesek, így a városra eső teher a szegény polgárokat sújtja.

31 Mindezekből kitűnik, hogy az újonnan települt Eger első évei igen bizonytalanul folytak; nemcsak a település nehézségeivel kellett megküzdenie, hanem a rögtön rája rótt terhek viselése is nehezítette sorsát. Heves és Borsod megye a rájuk rótt nagy hadiadót sietett Eger városára is áthárítani. Eger jogi helyzete tisztázatlan volt, ugyanakkor a török még bent tartózkodott az ország bizonyos részein. Az egri várőrség, a régi lovaskatonákból, szélnek eresztett végváriakból álló városi polgárság méltán tartott attól, hogy a váradi törökök esetleges diadala veszéllyel fogja fenyegetni újonnan szerzett javait. Ezért tehát, amikor az egrieket 1692-ben Nagyvárad ostromához segítségnyújtásra szólították fel, „nagy számmal fegyvert ragadtak, s lovas és gyalog sereget alkotva mentek Nagyvárad alá, a fejedelmi seregekkel egyesülve harcolának s vívták ki a dicső győzelmet".

32 Mivel a városi hatóság maga is érezte jogi helyzetének megtámadható és ingatag alapokon nyugvó voltát, 1692 novemberében felségfolyamodvánnyal fordultak a királyhoz, melyben - a Váradnál szerzett érdemeikre is hivatkozva - ismételten kérte, hogy Egert - mint fegyverrel szerzett királyi tulajdonát (peculium regium) - sorolja a szabad és királyi városok közé, és a többi szabad és királyi városok módjára különleges privilégiumokkal adományozza meg.

33 A város 1693-ban azzal siettette az események meggyorsulását, hogy ezüstből kisebb és nagyobb címeres pecsétet csináltatott „Sigillum liberae ac regiae Civitatis Agriensis" körirattal, s használni is kezdte azt. A káptalan a királyi kancelláriánál kezdett érdeklődni, hogy van-e hivatalosan tudomása az egri polgárok pecséthasználati jogáról. A kancellár válaszában közölte, hogy nincs hivatalos tudomása ilyen pecsét adományozásáról. Erre Pettes András egri éneklő kanonok 1693. április 14-én Jászon a hiteles hely előtt a káptalan nevében ünnepélyes tiltakozását jelentette be a köriratos pecsét használata ellen.

34 30. Uo. 31. Uo. 17. 32. SZALAY László 1857. 492.; VÁNYI Ferenc 1916. 71-99. és 292-327.; HmL Eger városi lt. Felszabadulási és úrbéri periratok. Fasc. 5.1840. aug. 7. 33. IVÁNYI Béla 1930.16. 34. Egri főkáptalan magán lt. Nrus 3. Divisio 1. Fasc. 2. nro 11. 113