Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Szántó Imre: Eger első felszabadulási törekvése 1687–1695. A Fenesy-féle egyezmény

vállalásával cserélje fel. A királyi elhatározás kihirdetésénél jelen levő Miklósfi Péter egri őrkanonpk, Pászthy Mihály szihalmi plébános és Déme István Borsod megyei esküdt előtt Fenesy György egri püspök a káptalan és a papság nevében ünnepélyesen ellentmondott és tiltakozott, hogy Fischer Mihály szepesi kamarai adminisztrátor Eger püspöki város főbb lakói előtt a király parancsára Eger városát szabad és királyi városnak nyilvánította.

26 Mivel az egész rangemelés a magyar közjog által soha legálisnak el nem ismert hatóságok, idegen kormányszékek és tényezők közreműködésével született meg, úgy ennek érvényessége a magyar közjog szempontjából is támadható volt. A királyi resolutióval tényleg (de facto) szabad és királyi várossá lett Eger közjogilag csak úgy vihette volna nyugvópontra e puszta tényt, ha sikerült volna a szabályszerű szabad és királyi városi privilégiumot is a magyar királytól megszerezni. De ez nem történhetett meg a püspök és káptalan ellentmondása és tiltakozása folytán. Mivel Eger rangemeléséről nem kapott szabályszerű privilégiumot, így tehát a tény sohasem erősödött joggá, s Eger szabad királyi városi rangra emelése soha befejezetté nem lett. A város szabad és királyi mivolta a levegőben lógott. Amint a földesúrnak sikerült kimutatnia, hogy ő a város ura, a szabad és királyi városi rangemelés felett megkondult a vészharang. Eger város - az elnyerendő királyi privilégium reményében - 1688 szeptembere után élni kezdett a szabad és királyi városi címmel, sőt királyi városnak tekintették azok a kormányszékek is, amelyeknek a rangemelésben részük volt. E szabálytalanul elért rang élvezésében a várost hamarosan megzavarta a vármegye. A megyei hatóság ugyanis a hadbiztosság által az egész vármegyére kirótt 15 430 forintból Egerre 600 forintot vetett ki. Weniger Orbán és az egri esküdtek a település folyamán kilátásba helyezett privilégiumukra támaszkodva 1689. március 10-én nyomban levelet írtak Fischer Mihály kamarai adminisztrátorhoz, és ebben tiltakoztak a városra kirótt adó megfizetése ellen.

27 Majd 1689. augusztus 12-én újabb felterjesztést intéztek Fischer kamarai adminisztrátorhoz, „hogy a vármegyétől zaklatva lévén a terhek viselésére, miután a Méltóságod által múlt évben igért kiváltságok még most sem érkeztek meg, szükséges-e, hogy küldöttjeink menjenek annak megsürgetésére, vagy nyugodtan várhatjuk a megérkezését?"

28 1690. március 18-án Brayner Kristóf hadi biztos azt írta a vármegyének, hogy „a hely új szerzemény (neo-acquisitus locus), hogy a király parancsából szabad királyi városnak nyilváníttatott, és így a megye részéről adófizetésre nem kötelezhető". A megyei közgyűlés azonban úgy döntött, hogy „a megye most mit sem tud arról, hogy Egert szabad királyi várossá nyilvánították volna, azt vele nem is közölték. Ha azonban őfelsége hadi biztossága az Egerre eső hadiadó részletet hajlandó elengedni, ez ellen a megyének semmi kifogása nem lesz, és akkor ő sem fogja követelni". Mivel azonban a hadi biztosság a vármegyére kirótt összegből semmit sem volt hajlandó elengedni, a vármegye továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy abból az esedékes részt Eger városára kivesse, és a város azt megfizesse. A megyei törvényhatóság azért foglalt állást az elibertációval szemben, mert Eger város adója beletartozott a megye portaszámába.

29 26. Egri főkápt. magán lt. Nrus 3. Divisio 1. fasc. 2. nro 7. „ . . . secundum suae sarcratissimae mandátum oppidum hoc episcopale Agriam liberam regiamque proclamasset ac denunciaset . . . " 27. A Magyar Nemzeti Múzeumból az OL-be áttett kamarai iratok közt. Fol. Lat. nro 1.180. (XV. jelzet alatt). 28. SZEDERKÉNYI Nándor 1893.15. 29. Uo. 16.