Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Dám László: A lakóház díszítményei Dél-Gömörben
Közülük a legfigyelemreméltóbbak Putnok környékén (Zubogy, Kelemér, Zádorfalva, Alsószuha) találhatók. A parasztházak tornácainak közvetlen mintái ezek a kúriák, kastélyok, parókiák és plébániák. A tornácok fokozatos elterjedése több okra vezethető vissza. Kétség kívül közrejátszott ebben a korabeli modernnek számító építőanyagok (vályog, tégla, kő) térnyerése a fa és a favázas építkezéssel szemben. Ugyanakkor a múlt század második felében megnőtt a szakképzett, boltozatokat is építeni tudó, s mesterségbeli tudásukat a városi építészetben is gyarapító kőművesek száma. A döntő ok azonban a jobbágyfelszabadítás utáni társadalmi és gazdasági átalakulás volt, amikor a kedvezőbb gazdasági helyzetű birtokos kisnemesség és parasztság, elsősorban a speciális növényi kultúrák termesztése révén, olyan anyagi helyzetbe került, hogy a költségesebb építőanyagokat s az igényesebb építőtechnikát is meg tudta fizetni. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a múlt század második felében rohamos fejlődésnek induló gömöri ipar hatását sem, amely azáltal, hogy munkaerő-szükségletét ezekből a falvakból toborozta, végleg kitárta a falu addig meglehetősen zárt világának kapuit. A tornácok alaprajzi kiképzése, szerkezeti és megjelenésformája igen változatos, s az egyes változatok földrajzi elterjedése is szeszélyes képet mutat. Gyakori, hogy egy településen belül is a tornáckiképzés legkülönbözőbb formáival találkozhatunk. A két legelterjedtebb forma a főhomlokzaton végigfutó teljesen nyílt, ill. az utcai homlokzaton mellvéddel, fallal, esetleg a tornácba beépített kemencével lezárt félig nyílt tornác. Ezeket tekinthetjük a legrégibb és legegyszerűbb tornácformáknak. Századunk első harmadában jelennek meg az ún. tört tornácok, amelyeknél egy helyiség fala zárja le a tornácot. Ez a megoldás megtalálható három, négy, ötosztatú házak esetében egyaránt. A tornácok alaprajzi változatainak következő nagy csoportját a zárt tornácok alkotják. A legegyszerűbb esetben a tornácot két rövidhomlokzati fal vagy mellvéd határolja. Ennél jóval jelentősebb az ún. lopott tornác, amelynek két változata is ismert. Az egyiknél a tornácot csak egy helyiség, a konyha szélességének csökkentésével alakítják ki, a másiknál két helyiségre (konyha, hátulsó ház vagy kamra) terjed ki. Az előbbi elsősorban az Erdőhát falvaira jellemző, az utóbbi elterjedése viszont meglehetősen szórt. Ezek a tornácformák a két világháború közötti időszakban terjedtek el jelentősebb mértékben a polgárosuló gazdagabb parasztok körében az eklektika térhódításával párhuzamosan. Ugyanezt mondhatjuk azokról a tornácokról is, amelyek az L alaprajzú un. vinklis /lázakhoz kapcsolódnak, s ahol a tornác is tört vonalú. Elsősorban Csízre jellemzőek, de szórványosan megtalálhatók Alsószuhán, Zádorfalván, Szuhafőn, Serény falván és Péterfalván is. A főhomlokzati tornác mellett elvétve előfordul a rövidhomlokzati oromtornác is, amely azonban minden esetben főhomlokzati tornáchoz kapcsolódik, s amit a szakirodalom homloktornácmk nevez. A homloktornác a kisnemesi kuriális építészet jellemvonásaként már a múlt század közepén megjelenik a táj építészetében. (Csíz, Kelemér). Nagy gyakorisággal azonban csak a Medvesalja két falujában, Óbáston és Egyházasbáston fordul elő, ahol a helyi építőmesterek révén vált divatossá századunk első harmadában. I8 Szintén a kurialista építészet jellemzője a ház bejárata elé emelt, oszlopokkal alátámasztott, tünpanonra emlékeztető homlokzatú kiugró tornác, az ambitus. Falazott pillérű oszlopokkal ellátott formái kizárólag kisnemesi falvakban fordulnak elő (Mártonfalva, Naprágy, Hubó, Szuhafő, Harmac, Zádorfalva), s ezek hatására terjedt el szórványosan a gazdagabb parasztság körében is (Kelemér, Gömörszőlős, Egyházasbást). Fából ácsolt formái igen gazdag fűrészelt díszítést kapnak. 18. DÁMLászló-D. RÁCZ Magdolna 1986a. 115. 95
