Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Dám László: A lakóház díszítményei Dél-Gömörben

között elhelyezett datálás keretére reneszánsz kagylódísz támaszkodik, míg az oromzatot osztó párkányon cserépbe ültetett virág áll. Az oromzatot osztó párkányt szívesen alkalmazták a háromszögletű oromzatokon is, vagy a padlásablak fölött vagy az alatt. Az előbbi eseten az oromcsúcsot díszítő növényi ornamentika közvetlenül a párkányra támaszkodik, alatta keretbe foglalva az építés évszáma. Az utóbbi esetben az alsó mező sima vagy rozettával díszített, míg az oromcsúcs virágai a datálás keretéből nőnek ki. A századforduló évtizedeiben épült házak már egyszerűbb díszítésúek, rendszerint hiányzik az oromzatot osztó párkány, a dús növényi ornamentika, csak a datálás kerete kap kisebb díszeket. A fenti néhány példa is jól mutatja, hogy a gömöri házak oromdíszei rendkívül változatosak, megmunkálásuk igen gondos, aprólékos, s az egykori építőmesterek magas szakmai felkészültségéről tanúskodnak. Vannak közöttük egészen naturalisztikusak, mint pl. a virágcserépbe ültetett rózsa vagy tulipán, máskor erősen stilizáltak.

13 Az oromzat díszítésének szerves részét alkotják a padlásablakok és a datálások is. Az előbbiek a legtöbbször szögletesek, ritkábban előfordul a szív, kör vagy hármas körívű, lóherére emlékeztető oromnyílás is.

14 A ház építésének dátumát kis keretbe foglalják, amely mint láttuk sok esetben virácserepet is szimbolizál. Név vagy monogram csak igen ritkán kerül a házra. így kivételesnek tekinthető az alábbi héti házfelirat:

15 Épült Hétben 1777-ben Héthy Tamás idejében A magyar népi építészet legismertebb és esztétikailag is leghatásosabb épületeleme, a tornác Dél-Gömörben csak meglehetősen későn, a századforduló évtizedeiben terjedt el jelentősebb mértékben.

16 Feltűnő pl., hogy a díszített oromzatú lakóházak döntő többsége tornác nélkül épült. Gyakori az is, hogy a századforduló évtizedeiben a tető átfedése vagy a tetőszerkezet átalakítása, megújítása során az eredetileg csak ereszszel védett ház elé tornácot is építenek. Ezeknek a tornácoknak a mennyezete nem kapcsolódik szervesen a ház födémszerkezetéhez. Ezzel a megoldással többnyire Medvesalján találkozunk.

17 A tornácok térbeli és időbeli elterjedése, építésük gyakorisága meglehetősen változatos képet mutat. A már eredetileg is tornác nélkül épült házak építési dátumát figyelembe véve a tornácépítés legkorábban az 1870-es évek végén az Aggteleki-karsztvidék kisnemesi falvaiban (Imola, Ragály, Zádorfalva, Alsószuha, Hét, Aggtelek, Kecső, Hosszúszó) jelenik meg. A Tornaijától délre fekvő sajómenti falvakban valamint a Hangony völgyében a tornácok jelentősebb elterjedése az 1890-es évek közepén indul meg, míg a Rima völgyében és a Medvesalján ez az időpont az 1900-as évekre tehető. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a korábbi időszakban a tornác teljesen ismeretlen lett volna Dél-Gömör építészetében, hiszen a kisnemesség módosabb, vezető rétege már a múlt század első felében tornácos kúriákat épített, s a jobbágy falvakban is volt egy-két kúria vagy kastély, nem is beszélve parókiákról és plébániákról, amelyek a múlt század első fele provinciális klasszicista építészetének legszebb emlékei közé tartoznak. 13. Vö. MALONYAY Dezső 1922. 225-238. ; DÁM László-D. RÁCZ Magdolna 1986a. 12. kép. 14. Vö. KALAS Imre 1965. 270-283. 15. KOMORÓCZYMikós 1903.166. 16. A múlt század második felében terjedt el a tornác Észak-Magvarország más tájain is. Vö. BAKÓ Ferenc 1978.115-116. 17. DÁM László-D. RÁCZ Magdolna 1986a. 115. 94