Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Flórián Mária–Hofer Tamás: Adatok az észak-magyarországi csűröskertes települések kérdéséhez

9. kép. Pajták a rónai Laposon. SzNM fényképtára. Flórián Mária felvétele Az 1920-as évekre a határbeli erdők nagy részét kiirtották már, de a szűk határ így sem tudta eltartani a falu népességét. A rónaiak többsége a bányákban dolgozott. Az 1930-as évekre a falu már annyira bányászfalunak számított, hogy 1938-ban a bánya maga vezette be a faluba a villanyt (mint egyébként is a kolóniáiba). A bányászat mellett a fuvarozás adott még kenyeret az ittenieknek. A mindössze 60-70 hold szántón gazdálkodók „boldogabbjainak" volt pajtája. A pajtákat tulajdonosaik család- vagy ragadványnevén emlegették, a Hulitka-féle, előbb említett pajtát például „báró-pajtának" nevezték, a faluban legmódosabbnak számító birtokosok ragadványnevével. A Hajdara-pajtát „kőházi-pajtának" mondták, mivel egykori tulajdonosa (a mai tulajdonos dédapja) építette az első kőházat a faluban. Számon tartják a tulajdonos-változásokat is, pl. a „mostani Kadlot-pajta" egykor Haj darapajta volt. A faluban általában azt tartják, hogy a leányok földet és pajtát nem örökölnek - ebben az esetben azonban a Hajdara fiú Salgótarjánba költözött, a két örökös Hajdara lány pedig Kadlot fiúkhoz ment férjhez. Hasonló módon a mostani Janák-pajtát még mindig emlegetik „Kadlot-pajtának" is, mivel szintén felesége révén szállt Janák Lajosra. A ma látható pajták nem azonosak az 1853-as térképre bej élőitekkel, a leégett fapajták helyén utóbb épültek. így a Kadlot-pajta 1917-ben, a kőházi-pajta 1921-ben, a Janák-pajta 1929-30-ban. Az újabb pajták fala már kőalapon vályog, de alaprajzi elren66