Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Korompai János: Egy év Gárdonyi életéből (1907 – az Isten rabjai éve)

Gárdonyi más műveire 14 adat vonatkozik. Szerepel ezekben a regények közül az Ábel és Eszter, a Hatalmas harmadik, az Öreg tekintetes; a drámák közül A bor és a Fehér Anna; a novellákból A múlt velünk él, Az ezeréves ember, A papa nem örül, Átkozott józanság, Az órás meg в kutyája, Harangozóék karácsona. Figyelmet érdemelnek az 1907-ből talált sajtóközlemények és a Gárdonyi nyelvészkedését megmutató adatok is. A következőkben sorra vesszük az év hónapjait és időrendben ismertetjük a megtalált részleteket. Az előkerülés körülményeinek és az adat szövegének ismertetése után néhány magyarázó megjegyzést teszünk. Az általános természetű utalások és a forrást közelebbről jelölő adatok a dolgozat végére gyűjtött jegyzetekbe kerültek. JANUÁR /. Január 12: Gárdonyi megírja A múlt velünk él c. novellát. Az írást Gárdonyi beválogatta az 1909 júniusában megjelent Mi erösebb a halálnál című kötetbe, amelyben a címadó és a most befejezett novellán kívül megtalálható még a Harangozóék karácsona, a Szép asszony a kovácsné, a Szüleim gyémántja voltam, A rettenetes mama, a Vastyúk, Az órás meg a kutyája és az Annabáli emlék. Ezek az írások mind 1904 és 1909 között keletkeztek. Gárdonyi a színműírás terén elszenvedett csalódások után kezdte kötetbe rendezni novelláit. A Két katicabogár (1906) és az Átkozott józanság (1907) című kötetek sikere felbátorította és elvezette a Mi erősebb a halálnál kötet anyagának összeválogatásához. Később még egy kötet novellája jelent meg 1912-ben Messzi van odáig címmel. Az író fő erőssége a novella. „Gárdonyi természete szerint novellaíró volt. Nem a nagy formák monumentális mestere, hanem a kis formák finom és gyengédkezű művésze..." írta róla SCHÖPFLIN Aladár. Az egri hagyatékban megtalálható A múlt velünk él 100 oldalnyi gépelt kézirata. A nyomdát megjárt kéziratból kitűnik, hogy az írás első címe Tulok, a második címváltozat pedig Ostobaságnak szomorú példája volt és csak harmadszorra talált rá az író a végleges címre. Általános gyakorlata volt Gárdonyinak a cím gondos, néha túlzottan körülményeskedő válogatása. Azt tartotta, hogy a mű címe éppen olyan fontos, mint a ruházkodásnál a kalap. Jelen esetben az első cím a szerencsés főhőst illette volna, őt nevezte az elbeszélő diáktárs tuloknak. A második címváltozat a történetben hoppon maradt elbeszélőre - tulajdonképpen magára a szerzőre - vonatkozik, aki szomorkodhatott ostoba döntésén. Végül a harmadik változat a novellába a saját maga életélményeit csomagoló író bölcselkedő szövegezése. A kis jelentőségű eseményt, egy ki sem nyilvánított diákkori szerelmet felidéző, önéletrajzi elemekkel átszőtt novella jelentéktelensége ellenére tartalmazza Gárdonyi életének néhány alapvető problémáját. Az önéletrajzi elemek: sanyarú diáksors, szűk, fűthetetlen lakókamra a Sáncban, amiért ellátással együtt 11 forintot fizet; a házitanítóskodás; a „kettesben udvarlás"; a szenvedélyes pipázás, mind a fiatal Ziegler Géza életének valóságos elemei. A nőkkel szemben érzett bizonytalanság, a nő szerepének meg nem értése, a szélsőségekben gondolkodás, a döntés előtti kapkodás, mind jelen vannak az író fiatal éveiben. Az esemény elmondását Gárdonyi a novellában egy katolikus papra bízza és ezzel alkalmat teremt magának arra, hogy kifejtse véget nem érő gondolatsorát a papi nőtlenség és a családi élet egybevetéséről. Az élő Gárdonyiban ezt olvashatjuk erről a novelláról: „Gárdonyi egri diákkorából szakított téma. őszinte történet. Alakjai ma is élnek." 544