Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Nemes Lajos: Eger város „hegyrendészete” a XVIII. században

Szórványadataink vannak erre az időszakra a szőlőmunkások napszámbérének újraszabályozásáról 1748. szeptember 23.^ 1753. október 3,

61 1755. október 6,

62 és 1758. augusztus 5-i keltezéssel,

63 továbbá a szüretkezdetre 1748. szeptember 23,

M

1749. október 10,

65 és 1754. szeptember 25-i dátummal.

66 Az 1748. évi statútum és a későbbi rész-szabályozások ellenére tovább romlott a hegyrendészet helyzete. A rendelkezéseket állandó jelleggel áthágták, főleg a vincellérek, akik magasabb bért fizettek a limitáltnál. Ez arra késztette a város lakosait, hogy panasszal forduljanak a püspök-földesúrhoz Barkóczy Ferenchez, aki ennek hatására 1760-ban rendeletek egész sorával szabályozta ismét a hegyrendészetet,

67 majd utódjához gróf Eszterházy Károlyhoz, aki ugyanezt cselekedte 1772-ben.

68 Meg kell jegyeznem, hogy a Barkóczy által 1760-ban a hegykerülők részére kiadott rendelkezés megjelent nyomtatásban is a Borászati Lapok 1911. június 4-i számában, sajnos tévesen 1710. évi dátummal.

69 Tekintettel arra, hogy azonos rész is van az 1748. évi és az ezt követő 1760 és 1772. évi statútum között, ezért csak az egyes statútumok közti különbségeket ismertetem. Az 1760. évi statútum-sorozat teljes egészében magában foglalja az 1748. évi szabályrendelet szövegét, de azt árnyaltabbá teszi azzal, hogy egyes pontjait bővíti. így a munkabér limitációt áthágok közt nemcsak a vincellérek büntetését tartalmazza, hanem közli azt is, hogy ha a szőlősgazda fizet magasabb bért napszámosának, akkor első esetben három rénes forintra, minden további esetben hat-hat rénes forintra büntessék a hegybírák. Nem terjedt ki a hegybírák igazságszolgáltatási hatásköre a „fellyebb való gazdákra, tisztekre, valamint a nemesekre". Amennyiben ezek fizetnek több bért munkásaiknak, akkor fölöttük a magisztrátus ítélkezik, amely a bűnöst „fiscus által maga elé citálja" és 12 rénes forintra büntetheti. Minden egyes szőlőmunkafajta végeztével a hegybírák a hegykerülőkkel együtt kötelesek voltak végigjárni a szőlőhegyeket s a munkavégzés minőségét barázdánként megvizsgálni. Ha valamely szőlőt rosszul munkálták meg, akkor a szőlőparcella világosabb borozdájának közepére a hegybírák a kerülővel egy jellel ellátott karót üttettek le. Az esetet jelentették a főhegybírónak, aki a vétkes gazdát, vagy vincellért a hegybírák elé idézte (akkor már egy főhegybíró és öt subalternus hegybíró volt). Ha a vétkes önként nem jelent meg bírái előtt, akkor a kerülők feladata volt őt oda citálni. A gazdát vagy vincellért azután a hegybírák vagy pénzbüntetésre, vagy pálcára ítélték. A pénzbüntetést a hegyi kasszába kellett befizetni. A rendtartások intézkedtek arról is, ha a hegybíró követne el kihágást, vagy nem látja el megfelelően feladatát. Ilyen esetben a város magisztrátusa büntette meg. A hegybírák feladata volt még: Felfogadni a szőlőpásztorokat, akiket aztán a város nótáriusa esketett fel. A szőlőpásztorok közt is a hegybírák osztották szét azt, hogy melyik dűlőben kellett ténykedniük. A felfogadott szőlőpásztoroknak Szent Lőrinc mártír napján (augusztus 10-én) kel60. Eger v. tjkv. V-l/a/15. 69. p. 61. Egerv. tjkv. V-l/a/17. 171. p. 62. Egerv. tjkv. V-l/a/18. 231. p. 63. Eger v. tjkv. V-l/a/19. 152. p. 64. Eger v. tjkv. V-l/a/15. 69. p. 65. Egerv. tjkv. V-l/a/15. 154. p. 66. Egerv. tjkv. V-l/a/18. 120. p. 67. Egerv. ir. B.XXIV.a. 5.; 8.; 9.; 32.; 33.; 59. 68. Egerv. irB.XLIX.a. 126. 69. Egerv. ir. B.IV. 55. B.XXXIV.a. 59.; BENKÓCZYEmil: 1911. 406-407. lap. 517