Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Nemes Lajos: Eger város „hegyrendészete” a XVIII. században

Az 1710-es évektől kezdve egyre többször feltűnik az, hogy ugyanabban az évben egész évre kerülőket, a szüretre pedig még külön pásztorokat is felfogadnak a promontoriumokra.

46 Ez általános gyakorlattá azonban csak az 1748. évi, a hegyrendészet egészét átfogó szabályzat meghozatala után válik. 2. Eger város hegyrendészete 1748-tól a XVIII. század végéig 1748. március 9-én Eger város tanácsa és bírája a hegyrendészet további fejlődése szempontjából döntő lépésre szánta el magát. Az eddigi szokásjogot összefoglalva és azt ki is bővítve, statútumban szabályozta a hegyrendészetet.

47 A statútum részletesen ismerteti a hegyrendészet intézményrendszerét, az egyes szervek és személyek - magisztrátus, hegybírák, hegykerülők, szőlőpásztorok, szőlősgazdák, vincellérek és szőlőmunkások - feladatait és kötelességeit. Az 1748. évi statútum leglényegesebb rendelkezéseit szükségesnek látom ismertetni, mivel minden további rendelkezés alapja ez a szabályrendelet. Azért, hogy a hegyrendészet hatékony legyen, a belső tanácsból választani kell egy hegybírót, (feltételezhetőleg ez lesz a későbbiekben a főhegybíró) valamint a külső (kis) tanácsból öt hegybírót (feltételezhetőleg ebből alakul ki a subalternus hegybírák tisztsége). A hegybírák feladatai a) Ha a hegykerülők rosszul megművelt szőlőt találnak, és azt jelentik a hegybírónak, a hanyag vincellért vagy szőlősgazdát (aki a munkákat irányítja, vagy végzi) a hegybírák büntessék meg. b) Ha vincellér vét (tehát hagyja, hogy a munkások régi bevett szokások szerint, amikor a sorokat kiviszik sokáig pihenjenek) azt a hegybíró egy napi bérének elvesztésére ítéli. c) 24 pálcaütésre ítélik azokat a vincelléreket, akik „a szőlősgazdáknak azzal okoznak kárt, hogy munkásaikat a szőlőkben hagyják, ők maguk pedig a kocsmákra mennek korhelykedni, s ott idejüket enyelegve az italban töltik, munkásaik pedig amint akarnak csak aszerint munkálódnak". , d) Ha a vincellérek közül valamelyik a munkásoknak - napszámbéren kívül - ételt, bort, sört vagy pálinkát ad, azt először 25, azután pedig minden alkalommal 50 pálcaütésre ítélik. e) A kistanácsbéli hegybírák feladata, hogy a hegykerülők segítségével ellenőrizzék a (szőlő)pásztorokat, s ha munkájukat elhanyagolják, „mind az gyümölcsöket és szőlőket magok nagyobbára tékozolják s feleségeik által áruitatják, mind pedig éjjel és nappal nem gondolván hites kötelességekkel imitt-amott az kocsmákon korhelykednek és a szőlőket vigyázás nélkül hagyják, azon okbúl sem egyik, sem másik pásztor és kerülők feleségeinek, sem más gazdáknak részekre kerülőknek az piacon szőlőt árulni nem szabad lészen" ha ezen bűnök valamelyikét elkövetik, akkor először 24, másodszor 40 kemény pálcára, ha többször elkövetik vasraveretésre és a kárnak teljes megtérítésére ítéljék. A hegybírák mellé nyolc kerülőt rendeltek. 46. Eger v. tjkv. V-l/a/10. 165. p.; Eger v. tjkv. V-l/a/118. 192-193. p. 47. Egerv. irB.XXIV.a. 12. 33 Az egri múzeum évkönyve 513