Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Nemes Lajos: Eger város „hegyrendészete” a XVIII. században

A magisztrátus 1714-ben 6 „becsületes embert" fogadott fel kerülőnek. Mindegyik részére meghatározták, hogy a határban és a pusztákon lévő hegyek, mezők, vetések, mely területét kötelesek őrizni. Feladatuk az volt, hogy a szőlőhegyekre, a tilalmas mezőkre és rétekre gondosan vigyázzanak és azokat a károktól megvédjék. A részükre őrzésre kijelölt területen a tolvajokat elfogják és a városi bíró kezére adják. Ha a szőlőkben vagy az egyéb őrzésükre bízott területeken állatokat találtak, azokat kötelesek voltak a városba behajtani, hogy gazdáját vagy pásztorát megbüntethessék. Amennyiben a tolvaj ellenállt és nem engedte magát a bíró elé vezettetni, vagy az állatok gazdája a marhákat a városba behajtani, abban az esetben a kerülő jelentette az esetet a városbírónak, aki a bűnöst maga elé hozatta. A kerülők szolgálata egész évben tartott, s „télennyáron" kötelesek voltak őrizni a rájuk bízott területet. Egész évi munkabérük fejenként 30 magyar forint volt. Ehhez járult még szolgálatuk eredményétől függően minden tilosban talált marha után 2 poltura, minden elfogott tolvajtól, vagy tilosban talált állat gazdájától, abban az esetben ha engedelmeskedik a kerülőnek és a bíró elé járul - 1 forint, ha ellenáll a felszólításnak 2 forint. A szőlősgazdák szőlőjük nagysága után kötelesek voltak kerülőbért fizetni. A szőlőbirtokok nagyságát összeírással állapították meg. A szőlők összeírására a magisztrátus vagy saját tagjai közül, vagy a tehetősebb polgárok soraiból „conscriptorok"-at, magyarul összeírókat küldött ki. 1714-ben a heves vármegyei részen lévő szőlőhegyekbe Lóczi Mihály és Vásári Dávid urakat, a borsodi részbe Döbrödi Györgyöt és Trinkel Mátyás urat. A szőlők összeírása szőlőhegyenként történt, ahol az egyes birtokok nagyságát „kapálló"-ban mérték. Az összeírok napidíja egy rénes forint volt fejenként.

42 A hegyrendészet része volt a munkaidő meghatározása is. 1719. március 10-én a városi magisztrátus szabályozta a munkavégzés idejét, hozzátéve, hogy az előző évben is ugyanennyi volt az. A limitáció szükségességét azzal indokolták, hogy a kapások a munkaidő egy részét „heverésscl" töltötték cl. Kötelezővé tették, hogy a munkások „korán reggel dologhoz fogjanak, délben tizenkét órától csak egy órát pihenjenek, azután késő estig dolgozzanak". A munkaidő limitáció előírásait megszegő vincelléreknek és kapásoknak súlyos büntetést helyeztek kilátásba. A szankció hasonló volt, mint a napszámbér szabályokat megszegők esetében.

43 A város időszakonként ellenőrizte a szőlők megmunkálásának minőségét, így akarván biztosítani az egri bor jó minőségét. 1725. augusztus 21-én a városi magisztrátus az Eger vizén túli szőlőhegyekre kiküldte Lóczi Mihály és Fisser János urakat, akiknek segítségére volt Forbinger János és Kinast Sámuel, a vizén inneni részre pedig Tolnai István és Komlósi István urakat, melléjük rendelték segítségül Ozvárt Jánost és Pázmádi Mihályt. Feladatuk az volt, hogy a szőlőhegyek megmunkálását, valamint a pásztorokat ellenőrizzék.

44 Későbbiek folyamán a szőlők megmunkálásának ellenőrzése is a hegybírák feladata lett, akiket ebben a munkában a szőlőkerülők segítettek. Hogy mennyire forrongásban volt még az 1720-as, 30-as években is a hegyrendészet, azt mutatja a városi magisztrátus 1727. április 29-én hozott határozata, melyben közlik, hogy „ennek utána mely marhákot szőlő hegyeken és gabonában kárban találnak, ha azt a város hajdúja behajtaja, akkor az állat gazdája egy máriás büntetést tartozik fizetni."

45 Megjegyzendő, hogy ugyanazt a feladatot korábban pl. 1714-ben a szőlőkerülők feladatai között sorolták fel. 42. Egerv. tjkv. V-l/a/118. 192-193. p. 200 .p. 43. Egerv. tjkv. V-l/a/8. 98. p. 45. Egerv. tjkv. V-l/a/10. 30. p. 512