Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Novák László: Kertes települések az Alföld északnyugati területén

több földesúr tulajdonához tartozott, s igen változó volt számuk. Pl. az 1768-as úrbéri kérdőpontokra adott válasz szerint Beleznai Miklós, Ródli György, Molnár Pál, Balog János, Dicskei Kovács János osztozkodott a jobbágyokon.

78 Az 1770-es úrbéri táblázat Beleznai Miklóst, Majtényi Károlyt, Kovács Györgyöt és Antalt, a Balog, Gál és Boros famíliákat, s Ródli Györgyöt tünteti fel földesúrként. Kecskemét városa is Bugyi földesura volt. Amikor a mezőváros redempciója folyamatba helyeződött, cserét ajánlottak fel a Vay famíliának. Az 1809. március 12-i egyezség értelmében Kecskemét átadta a bugyi birtok 1/4 részét Vajay Vay Józsefnek és Miklósnak, akik cserében Borbásszállás puszta 1/4, Szent Király felét, Felső-Alpár 1/6 részét, összesen 3500 holdnyi területet adtak át, mivel „Privilegizált Kecskemét Várossá Lakossai által hol zálog, hol pedig most legközelebb árendaképpen birattattak".

7y Kecskemét és a Vayak birtokában 27-27 sessio maradt, majd Kecskemét részét a Bánffy családra ruházta át.

80 Az úrbérrendezési per gróf Vay Ábrahám, báró Bánffy nemzetség és báró Vay Miklós felperessége alatt vette kezdetét 1838-ban.

81 A birtokátruházásokkal egyidejűleg, 1809 táján, már megkezdődött a határ rendezése is. Ennek folyamán számos nehézségek merültek fel, különösen a kertek, kaszálók vonatkozásában: a jobbágyoktól elkívánták venni földjeiket, holott ők azokat javították, termőbbé tették. Az 1809. március 13. tartott tárgyaláson állapították meg, hogy a „Káposztásokra nézve, Itt sokan régtől fogva rendkívül való erőlködések, szorgalmatosság és kölcség mellett a' maga részén sok javítást tettek; némellyik 1000 és több kevesebb szekér homokot, trágyát hordott, csakhogy haszonvehetővé tegye, mások elleniben nem ... a Kukoritza 's Kender földekre nézve is". A reguláció a kerteket veszélyeztette különösebben: „legnagyobb kárát látja a' lakosok annak, ha a' Kertyeikben esnének változások; mert ezen Kertekben kinek kinek vangyon Istállója, mclly is felér kétszer háromszor is egy házzal; vagyon Akla, ültetett számos fája, árkolása, - a' felett sokan ezen Kerteket is hordás, és trágyázás által javították. - Ha tehát az új osztály után 15,20 Gazda az egyik Uraság részén is a' magáét elveszti, és a' másik részén is annyian el kell veszteni, tehát ezen sok szegény ember igen nagyon meg fog károsítatni".

82 A rendezés által okozott nehézségek később is napirenden voltak. Pl. 1824-ben azt állapították meg, hogy a szántóföldek - amelyekből az urbárium szerint 28 hold illette meg az egészhelyes jobbágyot-„igen csekélyek légyenek", sa „Kaszálló rétek szikes 's haszonvehetetlen helyen, nemis illendő mennyiségben, és ugar földek között, melly végett minden harmadik esztendőben nem használtatnak, sőtt még szántó földek helyettis adattak ki". A szálláskertek rendkívül való fontosságát ismét hangoztatták: „a szálasKertekre nézve bizonyos volna az, hogy azokat a' mostani gazdák és eleik a' Helység megszállása ótta folyvást bírják, azokban nagy munkával Istállókat, színeket, aklokat és más szükséges épületeket tettek, következőleg ezen kertek a' K. Urbáriumnak behozásakor már a' Jobbágyoknak Urbarialis competenciájokba adattak ki". Ez ügyben a Helytartótanács állásfoglalása is ismeretes: „azt rendeli, hogy a' belső kertek előbbéni birtokosainál megmaradjanak vagy pedig helyébe hasonlóak adattassanak a' lakosoknak", mert - szólt az érvelés - „miképp kívánhatja a' Mélt. Vay família a' Jobbágyokat ezen kertjeiktől meg fosztani, kik, mint földdel bíró gazdák azok nélkül semmi módon el nem lehetnek... Mélt. Vay famíliának egyenes szavatossága Ketskemét városa, ha tehát a kérdéses kertekhez, mellyek mostanság B. Bánffy família birtoka alatt vágynak, azon oknál 78. WELLMANN Imre 1967. 278-279. 79. PML

IV. 165-13. Litt. D. 80. PML IV. 165. 13. Bugyi Úrb. peres ir. 1809. márc. 13. 81. PML IV. 165. 13. Bugyi Úrb. peres ir. Litt. 1859. dec. 14. 82. PML IV. 165. 13. Bugyi Úrb. peres ir. Litt. 1809. márc. 13. 50