Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Novák László: Kertes települések az Alföld északnyugati területén
fogva mivel azokat nekie Ketskemét városa oda igérte, sőt általis mérette szükséges, hogy B. Bánffy Uraságot, mint mostani birtokost, vagy pedig Ketskemét várost, mint Evictort, vagy mind kettőt együtt inpetálja ... mégis a' Jobbágyoknak vagy egyik vagy másik fél aequivalens Kerteket adni köteleztetik". 83 A rendezés végrehajtása során felmerült vitás kérdések megoldást nyertek. Olyan elvi megállapodás született 1833-ban, hogy a jobbágyok telki illetményét ott mérjék ki, ahol korábban „az utóbbi reguláció előtt volt". Egy egész teleknek megfelelően 28 hold szántó, 12 „kaszállóra való rét" (1200 D-ölével számítva). A szántóföldeket három calcatúrában, vetőben használták a jobbágyok (az első „vetés" a „Katsás tó" környékére, a második a „Borzas-Hegyi düllő", s a harmadik a „Latzházi határ mentében fekvő düllő" környékére esett). Ekkor megállapították, hogy miként korábban, most is a kukoricaföldeket a szántóföldekhez számítsák, úgyszintén a kenderföldeket is, amelyek a „Jobbágyok egész illetőségébe számoltassanak, mellyektől az Urbárium értelmében vagy fonjanak, vagy zsákokat adjanak". A belső telek nagysága 1 hold terület volt, s ha ,,a' belső telek a' hozzá tartozó szállás kertel együtt véve az Urbarialis meghatározott mennyiségnél többre ütne, azon fölösség kinek kinek kaszállóbéli illetőségébe tudassék be, olly módon, hogy azon fölösségből 1000 D-öl számoltassék egy kaszállóra, mint hogy a' belső telek 's szállás kert a' legjobb kaszállónál is több hasznot ád". 84 Az úrbéri elkülönözesi, rendezési, összesítési és legelő elkülönözési per 1838-ban kezdődött. Ekkor készítették el a község úrbéri állományának összeírását. Báró Bánfy birtokolta a nagyobb részt, 82 jobbágyának birtokában volt 26 2/4 sessió, Báró Vay Miklós részén 56 jobbágy rendelkezett 21 telekkel, gróf Vay Ábrahám 20 jobbágyának 7, s a „Nemes Urak" 6 jobbágya 2 1/4 telket írtak össze. Összesen 164 jobbágyot 56 3/4 jobbágytelek illetett meg. 85 E mennyiség az urbáriumhoz arányosítva kevesebb volt 2 3/4 sessióval, amely területet a „Bugyi Nemes Közbirtokosok elei még a' múlt században, külön osztályok alkalmával midőn a' számos osztó testvéreknek más lakhelyök nem volt, 's a' telek külömben is pusztán állt, kénytelenek voltak saját majorsági birtokjokhoz venni". 86 Az 56 3/4 sessiónak megfelelően láttak hozzá az úrbérrendezéshez, határrendezéshez. Az 1 hold belsőségi illetményföldnél jóval többet birtokoltak a jobbágyok, a szálláskertek növelték meg a területet. A felesleget a kaszáló mennyiségébe számították, mondván, ,,a' belső házhely 's kertbéli földesség, melly Bugyiban nagy mennyiségben 's oly jó minőműségben találtatik, hogy a' kertek évenként kétszer háromszor is kaszáihatók, 's e' szerint kinek-kinek külső kaszálóbeli illetőségébe betudandó" - szögezték le. A kiosztandó legelő mennyiségét 12 holdban állapították meg osztályozat nélkül. 87 Az úrbéri egyezség 1846-ban létrejött, ekkor készült el „Bugyi Majorsági tagosítás Telkes-Könyve". 88 A tagosítás és elkülönözés itt is az 1853. évi úrbéri pátens alapján történhetett meg. 83. PML IV. 165. 13. Bugyi Úrb. peres ir. Litt. 1824. ápr. 5. 84. PML IV. 165. 13. Bugyi Úrb. peres ir. Litt. 1833. jún. 17. 85. PML IV. 165. 13. Bugyi Úrb. peres ir. „Rövid összeírása Minden Bugyi Úrbéri Állománynak 1838". 86. PML IV. 165. 13. Bugyi Úrb. peres ir. Jkv. 1839. 85. pag. 87. PML IV. 165. 13. Bugyi Úrb. peres ir. Jkv. 1839. 85. pag. 88. PML IV. 165. 13. Bugyi Úrb. peres ir. Jkv. 1846 4* 51
