Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Novák László: Kertes települések az Alföld északnyugati területén

3. kép. Tass kertes belsősége 1862-ben (PML) földesurukhoz való viszonyát urbárium nem szabályozta, contractusban rögzítették a jobbágyság kötelezettségeit. „Földes uraink az helységbéli határt magok közt két felé osztván, az szántóföldeket is közöttünk föl osztották. Ezen osztály szerint már nem ökreinktül, sem hámos lovainktul, hanem szántó fölgyeinktül adózunk: és három köteles szántó földü jobbágy 3 ft-tokat, két köteles kettőt, egy köteles egy ft-ot más házában lakozó zsellér 50 d fizett".

69 Tehát, a jobbágytelek-szervezet kifejlett formája még nem létezett 1768-ban Albertin, a helység megülése alkalmával birtokba vett, egy-egy jobbágygazda erejéhez mérten szerzett földeket használtak a jobbágyok. Ennek a viszonylag szabad birtokviszonynak tudható be, hogy - más helységekhez hasonlóan - nem tudták megmondani, hány jobbágytelek létezik a faluban. Szeleczky Márton földesúr 1770ben hajtotta végre a regulációt a „kegyes Urbáriom behozása alkalmával", s a „lakosoknak az Jobbágy telki állományokat egész illetőséget ki adta". Albertin összesen 61 3/4 úrbéri telket tartottak nyilván és 54 házas zsellért. Szeleczky után Almásy János birtokába került Alberti, s ő hajtatta végre Alberti mezőváros rendezését 1804-ben (4. kép). A község északi, dombos területén kettő, s a déli homokon egy calcatúrát mértek ki. A belső településmagot is rendezés alá vették. A rétszélben, az evangélikus templomtól északkeletre sorakoztak halmazszerűen a lakóházak, s a templom és temetőtől délre, a magasabb homokos térszínen - helyenként füves laposokkal szaggatva - a szérűskertek. 69. WELLMANN Imre 1967. 304. 45