Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Novák László: Kertes települések az Alföld északnyugati területén

- 4. kép. Alberti calcatúrás határa 1804-ben (PML) Az 1804. évi térkép ezt a kertséget „Horti Calcatorii", nyomás- vagy szérűskerteknek nevezi, utalva azok fontos gazdasági szerepére: a gabona nyomtatására, a gabona s a rakományok tárolására, s következésképpen a jószágtartásra (5. kép). Tehát, a magyar-szlovák lakosságú Alberti település jellegzetesen kertes. A táji, gazdasági adottságoknak megfelelően kialakult jellegzetes alföldi település-szerkezetet, a kertességet - mint másutt, pl. Cegléd esetében is - a határrendezés és beltelekrendezés során is szükséges gazdasági képződménynek tartották, mint amely elválaszthatatlan az ésszerű gazdálkodás feltételeitől. Alberti határának regulációja egyben a földesúri majorsági gazdálkodás, magánbirtok fejlesztését is célozta elősegíteni, s ez a tény előmozdította a végleges úrbérrendezést. Számos sérelem érte a helyi jobbágyságot ebből kifolyólag, mit 1837-ben meg is fogalmaztak felterjesztésükben: „De minekutána mostani Méltóságos Almásy János Úr . . . Szeleczky Eő Nagyságától által vette városunkat, alig múlt el két esztendeje, máris az egész határt méretni kezdte, minket az elöbbeni birtokából kiverte, és hol rosszabb volt a határ, ott atta, de ott sem az egész illetőséget: volt ugyan az uraságnak is szántófölde u.m. napkeleti oldalon az első Erdőnél, egy tábla, második az lrsai határnál és az uraság szőleinél egy lapos; többi pedig kivévén az Erdőket, a' hol a' pascuallis kaszállás után mindenkor egyik Szent György napjáig Lakosok marháiknak volt, két calcaturákat és a' rétet is oda számítván, egész Szent Mártonyi határig mind Urbarialis földnek voltak, harmadik calcatura napnyugoti oldalon, ott ahol most vagyon, de nem abba a' mennyiségben; többi pedig Remanenciák közé tartoznak". További sérelmeik az 1804es regulációt illetően: a földesúr elfoglalta az irsai határszélben lévő legelőt szőlőnek, a falu északi részén fekvő Öregszőlők mellett szintén egy darab legelőföldet elfoglalt, az urasági szérűskertet is a közös legelőből hasította ki. Az uraság szérűskertjénél volt remanenciális földeket, mint úrbéri földeket osztotta ki a jobbágyoknak Almásy János. A „régi szérűskertjénél Gazdáktól elszedte a szérűskerteket, és a' helyett nyomásból adott nekik" - szólt a sérelem. Az urasági kastély építésével egyidőben szintén a legelőből hasíthatott ki „Mélt. Uraságnak Anglus kertje", s ugyancsak a legelőből mérték ki az Újerdő területét, s telepítették be a mellette lévő homokföldet szőlővel.

70 70. PML IV. 165. 2. Alberti Úrbéri ir. 1837. máj 4. 46