Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Kozák Károly: Leletmentés az egri várban I. (1985–86)
mélységben helyezkedett el a már korábban említett, nagy kövekből rakott, erősen kopott felületű útburkolattal, amelynek maradványait már korábban is megfigyeltük a Setét-kapu irányába vezető út alatt, korábbi csatornázás idején. 3 így elképzelhető - az azonos mélység miatt -, hogy a kisebb kövekből kialakított burkolat a nagyköves útnak egy javított szakaszát jelzi. A felső réteg és az említett szakaszon előkerült két szemétgödör korát későbbi, a DNy-i ágyúdomb és a „hospitál" helyreállításával kapcsolatos földmozgatás során előkerült és megfigyelt leletek is igazolják (pl. a két épületmaradvány között török, turbános sírkő felső része és török kerámia került elő (1985. szept. 11.). 1985. okt. 7-én megkezdődött a múzeum központi (igazgatósági épületének boltozott kapualjában is a csatornázási munkához szükséges árokásás. Az árok süllyesztése során 70 cm mélységig számottevő régészeti anyag nem került elő. 1,5 m mélységig folytatódott az árok süllyesztése. Ebből a rétegből már nagy számmal kerültek elő zöld- és többszínmázas kályhacsempe-töredékek, török kori anyaggal vegyesen. (Az itt dolgozók /gmk/ figyelmét felhívtuk az igen gondos munkára, mert itt fontosnak ítélhető falmaradványok előkerülésére is számíthattunk.) Főépület, kapualj Az igazgatósági épület külső homlokzatától 4,5 m-re - az udvar eddig leírt hosszú árkához kapcsolódva - egy 1 m széles árkot ástak. Az árok D-i részében előkerültek a kövezett út további részletei. Az árok a kapualjban folytatódott, a K-i faltól 1 m-re, 1,10-1,15 m szélességben (5. kép). Egy helyen a lekoptatott útnak és élére állított szegélyköveknek maradványai is előkerültek. (A köves törmelékréteg bontása részben gépi erővel történt, amely megnehezítette a leletek megfigyelését.) A kapualjban - az árok középső részén - egy, az árok irányához képest kissé ferde helyzetű, 1,10-1,15 m széles kőfal maradványa került elő 1,10 m mélységben. Az erős kőfal alapozási mélysége 2,20 m. Az árok É-i végében jelentkezett egy az előbbihez derékszögben elhelyezkedő kőfal maradványa, felső, a középső várudvar felé eső részén egy kb. DNy-i irányba visszaforduló részlettel, belső szöglettel. Az árokban előkerült két falmaradvány minden kétséget kizáróan egy épülethez tartozik. Ezt bizonyítja az alapozási mélység és falszövet egyezésén túl azoknak egymáshoz való viszonya (6. kép). Úgy tűnik, hogy egy 5x5-7 m belvilágú erős kőépület - talán torony - helyezkedett el egykor a jelenlegi igazgatósági épület kapualjának helyén. A leírt hosszú árokban, s annak a jelenlegi bejárat előtt feltárt szakaszán előkerült köves út DNy-ról kerülte meg az épületet, esetleg egy ahhoz kapcsolódó másik épületen - ez esetben bizonyára tornyon - áthaladva érte el a várudvart, a „vár piacát". (Az sem lehetetlen, hogy az út a kapualjban feltárt épület közepe táján - kis ívben ÉK-i irányba fordulva - haladt tovább az udvar irányába. Ez esetben azonban ennek az épületnek szélessége elérte kb. a 8 métert, vagy osztott volt, az út két oldalán egy-egy kisebb helyiség helyezkedett el. Erre a kérdésre későbbi feltárások, vagy megfigyelések adnak majd pontos választ.) Bár a kapualjban ásott árkok metszeteit több helyen újkori beásások (vízvezeték stb.) szakították meg, azok mégis fontos adatokat szolgáltattak számunkra. A beásások anyaga kevert volt, amelyekben egyaránt találtunk újkori, török és középkori edénytöredékeket. Az értékelhető leletek közül először I. Lipótnak egy 1703-ban vert ezüst pénzét említenénk, amely a kopott felületű, szegélyköves út felületéről került elő, egy 3. A nagyköves, erősen kopott felületű útburkolat egy szakasza megfigyelhető a Varkocs-kaputól a Setét-kapu felé vezető út mellett - a kútnál és a „nagyépület" mellett, több helyen a kerekek által kikoptatott vájatokkal. 27 Az egri múzeum évkönyve 417
