Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kozák Károly: Leletmentés az egri várban I. (1985–86)

5. kép. Az árok főépület előtti és kapualji szakasza mélyen bevésődött keréknyom közeléből. E lelettel együtt török pipák és edénytöredékek is előkerültek a felső törmelékrétegből. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy az erősen koptatott felületű utat még a XVII-XVIII. század fordulóján is használták. A köves út alatt mintegy 70 cm-re jól megfigyelhető volt a bolygatatlan agyagos réteg, amely a várudvar felé - É-i irányba - egyenletesen, kissé emelkedett. A bolygatatlan rétegbe nemcsak az újkori beásások mélyedtek be (-2,3 m), hanem Árpád-kori kerámiával pontosan meghatározható bolygatásokat is megfigyeltünk a kapualj D-i homlokzata közelében. A bolygatatlan réteg felett egy 25-35 cm vastagságú Árpád-kori réteg húzódik végig, természetesen az újkori és régebbi beásásokkal meg-megszakítva. Ebbe a rétegbe mélyednek bele - néhol elérve a bolygatatlan talajt is - a kapualjban feltárt épület („torony") alapfalai (7. kép). À fentiek után megkíséreljük a kapualjban előkerült épületmaradvány építésének korát és rendeltetését a rétegviszonyok és az attól K-re, ÉK-re korábban feltárt maradványok alapján - ha csak adatokra támaszkodó feltevés szintjén is - meghatározni. Az alapozásoknak az Árpád-kori rétegbe való bevágása arra utal, hogy a vizsgált épületmaradvány falai csak a XIII-XIV. század után épülhettek. Az előkerült maradványokkal azonosítható épület az 1568-ban készített váralaprajzon és attól kezdődően a többi, 1774-ben készült részletes felmérési rajzot és más ábrázolásokat számbavéve, nem található.

4 Ennek alapján az épületmaradvány korát a XIII-XIV. század fordulója és 1568 közti időben határozhatjuk meg. A korhatározás szűkítéséhez két lehetőséget nyújtanak a korábban e területtől K-re előkerült falmaradványok. 4. DÉTSHY Mihály-KOZÁK Károly 1972. 418