Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Praznovszky Mihály: „A főről sarjadt palóc” (vázlat Pintér Sándorról)

1911 nyarán Nagy Géza múzeumi őr jött el Szécsénybe, ahol is több napig állította össze a leltárt, majd elszállította az anyagot. A Szécsényi Hírlap tudósítója mindössze ennyit jegyzett fel a tárgyak értékéről: „különösen becses anyagát képezik a gyűjteménynek a népvándorláskori (lelőhelyek: Szécsény, Dolány, Nógrádsipek) leletek s az éremgyűjtemény". Vannak szórványadataink a gyűjtemény egyéb darabjairól is. így pl. már 1879-ben egy hatalmas avar kardot adományozott Pulszky Ferencnek, illetve általa a Nemzeti Múzeumnak. Pulszky nagy meglepetéssel vette át a fegyvert, s megjegyzése rávilágít a korabeli gyűjteménygyarapítás nehézségeire is. Ugyanis amikor meglátta az ajándékot, hitetlenkedve kiáltott fel: „Lehetetlen, Ön aki archeológus! - azaz arra nem számított, hogy egy magángyűjtő a köznek is adományozhat. (Érdekes az a társaság is, amely ekkor összegyűlt a kastélyban; a házigazdán kívül ott volt két fia Ágost és Károly, valamint Eötvös József, Fraknói Vilmos, Henszlmann Imre.) Ugyancsak volt a gyűjteményben több unikum is. így pl. Bécs városának 1464-ből származó pecsétje, ami után a bécsi levéltár is érdeklődött. (Budapesten került elő néhány évvel korábban, s több kézen át jutott el Pintér Sándorhoz.) S hogy mekkora lehetett ez a gyűjtemény, arra csak találgatni tudunk. Van forrás, amelyik 1500 db-ot említ, van, amelyik 2000-t. Sajnos a hagyatéki leltárban tételesen nem sorolták fel, csak megemlítették, hogy számos kő és bronz régiség van a szekrények fiókjaiban, illetve a kolostorban lévő könyvtárban. Az egyéb műtárgyakat valójában nem úgy gyűjtötte Pintér Sándor mint egy műgyűjtő, hanem környezetének díszítésére, otthona ékesítésére szánta, összetételére vonatkozóan van néhány adatunk, amelyek jelzik annak értékét, nagyságát. Elhunyt nővére tárgyait 1911-ben a megyei múzeumnak adta. Amíg az fel nem épült, a tárgyakat a helyi takarékpénztárban helyezték el. Az átadáskor felvett leltár igen érdekes. Igaz, hogy ezek a tárgyak a testvéréé voltak, de tekintve, hogy egy lakásban éltek, mindenképpen köze van Pintér Sándornak is megszerzésükhöz. Néhány darab közülük: tömör aranyból kovácsolt germán pálcás nyaklánc ametiszt kővel díszítve: ezüstből, aranyozva, rekeszes zománcú, piros nemes ékkövekkel, igazgyöngyökkel díszített női régi magyar ékszer (karkötő, melltű, páros fülönfüggő); imádságos kis könyvecske, hártyára kézzel írott latin szöveggel, számos kézzel festett szentképpel; tömör ezüstből „balsam"-tartó, állítólag II. Rákóczi Ferenc fejedelem kincsei közül találtatott azon tájon, ahol Szécsényben sátora állott stb. Végezetül azt kérte Pintér Sándor a múzeumtól a jegyzőkönyvben, hogy a vitrinre írják majd fel az alábbi szöveget a nővére nevében: „Honleányok! Ha úgy tudjátok szeretni édes magyar hazánkat, mint én szerettem, akkor kövessetek engemet!" (Szokott szerénységével még hozzáteszi: „Ez azonban csak óhajtásom s ha elmaradna, sem lenne baj.")

14 A hagyatéki leltár oldalakon keresztül sorolja fel a műtárgyakat. Vannak közöttük festmények: Markó Károlytól, Kubányi Lajostól, ismeretlen művészek alkotásai korábbi századokból. Igen sok az értékes bútor is, közöttük egy, állítólag Mária Terézia tulajdonában volt emeletes írószekrény. Számottevő a régi fegyverek mennyisége. Ezüstök, antik porcelánok, XIX. századból származó történelmi ereklyék teszik gazdagabbá ezt a gyűjteményt. A Pintér-gyűjtemény harmadik egysége a könyvtár. Története és sorsa külön tanulmányt érdemelne, nem csekély tanulságokra jutva belőle. Ez volt a legnagyobb gyűjteménye, még ma is híre van, a kortársak pedig már a múlt század végétől mint szécsényi nevezetességet említik. A könyvek nem fértek el Pintér Sándor lakásában, a kolostor 14. SZH 1909. febr. 5. Uo. 1911. szept. 8. NLHH 1879. aug. 18. SZH 1911. jan. 13. 400