Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Praznovszky Mihály: „A főről sarjadt palóc” (vázlat Pintér Sándorról)

költségét Pintér Sándor biztosította. A kishartyáni katolikus iskola céljaira az ottani házát és telkét adományozta.

11 Végrendeletében pedig gyakorlatilag mindenét közhasznú célokra szánta. Agglegény lévén csak oldalági rokonainak és közvetlen cselédeinek hagyományozott némi készpénzt, minden ingó és ingatlan vagyona a közé lett. A könyvtárát, iratait, okmányait nyilvános könyvtári célokra Szécsénynek adta. A Templom utcai házát, telkét ugyancsak a városra hagyta, hogy ott iskolát építsenek. Szécsény határában lévő szántóföldjének, rétjének jövedelméből „elsősorban a szegény sorsú földművesosztályhoz tartozó fiút" kell tanulmányaiban segíteni. A dolányi szőlőjét és a rajta lévő épületeket a szécsényi apácáknak adta, hogy legyen hová kirándulniuk a gondjaikra bízott árvákkal. Végrendeletében a kishartyáni, sóshartyáni és az etesi tanítók megélhetésének segítésére 2000 koronát hagyott, s ezt apjáról, Pintér János alapítványnak nevezte el. „A magyar nép nevelése csak akkor lesz céltudatos, ha a nevelésre hivatott tanítót az anyagi gondok terhe alól mentesítjük." - írja máig szóló tanulsággal testamentuma magyarázatául. Külön pénzösszeget hagyott a szécsényi elemi iskolai tanulók évenkénti jutalmazására. Ide vonatkozó megjegyzése minden bizonnyal szomorú helyi tapasztalataiból fakadt: „Szeretettel kérem a jutalom odaítélésére hívatottakat, hogy protekcióval emlékemet sohase sértsék meg." A szécsényi kórháznak és szegényháznak pénzt hagyományozott, s úgy rendelkezett, hogy minden egyéb ingóságát el kell adni, s az azokból befolyt összeget a Szécsényben létesítendő polgári leányiskola-alaphoz kell csatolni. Szólt gyűjteményéről is, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum anyagának kiegészítésére hagyott, s ami abból a múzeumnak nem szükséges, azt a megyei múzeumi társulatnak adja Balassagyarmaton. (Ez is ritka gesztus, amikor a helyi érdekek fölé tudja helyezni valaki a nemzeti érdekeket.)

12 Ha másért nem, de ezért a végrendeletért is kellene becsülnünk ma Pintér Sándort. De tudományos munkásságával kiegészítve ezeket az ismereteket, bízvást elmondhatjuk, - s tán az idő igazolta is némileg azt - amit a balassagyarmati újság nekrológja írt róla; „Emléke nemcsak közöttünk, akik ismerték őt, hanem Szécsény városának és megyénknek késő utódaiban is élni fog."

13 Gyűjteményei Régészeti, illetve műtárgy gyűjteményének összetételére csak következtetni tudunk, miként könyvtárának sem ismerjük a pontos állományát. A magyarázat egyszerű és közhelyszerű: a történelem nem kímélte ezt a szécsényi „asylumot" sem. Régészeti gyűjteménye, mint említettük, egyrészt a Magyar Nemzeti Múzeumba, másrészt a balassagyarmati múzeumba került. Előbbit még talán meg lehet találni, de a Palóc múzeumot olyan károsodás érte - különösen a II. világháborúban -, hogy Pintér Sándor régészeti leleteinek is nyoma veszett. Ezek egy részét munkáiban leírta, lerajzolta, tehát megközelítően lehetne rekonstruálni a tárgyakat, leleteket. Más részüket sajnos csak sommásan említi műveiben. Végrendelete előtt a gyűjtemény egy csoportja már felkerült a Nemzeti Múzeumba. 11. SZH1911.jún. 16. Uo. szept.29. 12. KFMAd. 82. 154. 2. 2. 13. NH1915.jan. 31. 399