Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Szabó László: Egy mitikus lény településtörténeti háttere (a szecsko)

Boconádon, illetve Zaránkon megtörtént, hogy az alvók alól kirántotta a lepedőt és összehasogatta valami éjszaka. Egy Boconadra elszármazott zaránki asszony szerint ilyen eset előfordult nemcsak otthon, hanem akkor is, amikor summásként boconádiak és zaránkiak Fehér megyében voltak. A boconádiak nem tudják, hogy mi okozhatja ezt a felfordulást, azt sem tudják „mivel érdemelték meg ezt" azok, akiknél megjelent a láthatatlan lény. Éppen ezért védekezni sem tudtak ellene. Ma úgy vélik, hogy ezeket csak boszorkányok tehették. A helybeli és környékbeli boszorkánytörténetek azonban lényegileg különböznek az efféle hiedelmektől. A boszorkány mindig testet ölt, megjelenik valamilyen formában. Boconádon leggyakrabban béka, ló, nyúl vagy macska és kutya képében, s el is fogható, meg is büntethető (megpatkolás, lábának eltörése, össze verése). Csupán egyetlen boconádi történetben vélték látni: 1913-ban, mikor az egyik család a házát építette, s még nem volt tető rajta, a gazda kénytelen volt ott aludni, nehogy ellopjanak valamit. Alvásából hirtelen arra riadt fel, „mintha egy nagy szoknya borult volna rá... és csak azt hallotta: s,s,s,s,s..., csss, cssss, cssss... !" Majdnem megfulladt. Egyszer csak lerepült róla a szoknya, s ekkor hirtelen felugrott (addig mozdulni sem bírt); a szoknya libegve szaladni kezdett előtte, de nem érte utol, s a ház sarkánál, ahol a mező kezdődött már eltűnt, nem látott semmit tovább. Visszatérve azt is látta, hogy a gerendákat elmozdította valaki a helyéről. Ma úgy vélték adatközlőim, hogy ez boszorkány lehetett. A láthatatlan lény megjelenése (szoknya), s az, hogy az alvót megbénította, mozdulni sem hagyta valóban a boszorkány történetek sajátja, s úgy tűnik a két hiedelemkör keveredik ebben a történetben. A kárt okozó láthatatlan, egy-egy családot meglátogató természetfeletti lény Hevesen is ismert. Itt főként azt a tulajdonságát lehet leggyakrabban rögzíteni, hogy trágyát, szemetet szór be a szobába, rendszerint étkezés közben. De gyakori az is, hogy a tárgyak szállni kezdenek a levegőben, az edények, ruhaneműek lerepülnek a szegről, fogasról. Előfordult többször az is, hogy kiették a húst a káposztából vagy megették az egészet. Apróbb tárgyakat elloptak, olyanokat amelyeket szinte naponta használtak, s ezért jelenléte különösen bosszantó volt (kés, olló, fejsze). Több családnál a kéményből vitte el a füstölnivalót. Az egyik családnál már olyan komoly lopások is voltak, hogy kihívták a rendőröket. Azok azonban semmit sem tehettek, bár őket nem bántotta senki. Erre a plébánoshoz fordultak, aki megszentelte a házat és ez vetett véget az ismétlődő zaklatásnak. Két helyen emlékeztek arra is, hogy a dagasztóláb megindult a konyhában „szinte táncolt, aztán a kenyértészta kiborult belőle a földre". Másik helyen az olló indult meg az asztalon, csattogott és ami ruhaféle az útjába esett azt összeszabdalta. Jászszentandrás tanyavilágában a láthatatlan, egy-egy családot megrontó, zaklató lényről hasonló történetek keringenek. Itt azonban - szemben Hevessel és Boconáddal - mindig értelmezni próbálják, megpróbálják ismert néphitalakokkal azonosítani. A kártétel egyik változata az, hogy szemetet, ganét dobál a zárt ablakon át a szobába: „egyik jómódú gazdacsaládnál, éppen akkor amikor legjobb falatjukat fogyasztották, az ablakon keresztül a tányérba egy hatalmas piszok (trágya) repült. A gazda mérgesen ugrott fel és kiszaladt az udvarra, hogy majd ő ellátja a baját az illetőnek, de sehol senki, csak a szél süvített veszettül". A család az állandó zaklatást nem bírta és kihívta a tisztelendő urat, hogy szentelje fel a lakást. A szentelés közben a boszorkány - mert annak gondolták - ismét „egy nagy rakás piszkot vágott a szoba közepére. A két kezénél egyebet nem lehetett látni". A pap azt tanácsolta, hogy költözzenek el. „Egy hét múlva elköltöztek. Aztán az új lakásban békességben éltek. A ház meg volt rontva."

7 7. KERTÉSZ Ilona 1969. 22-23. 383