Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Szabó László: Egy mitikus lény településtörténeti háttere (a szecsko)

Más családoknál is történtek megmagyarázhatatlan esetek. „Egyszer egyik ember mikor le akart feküdni, egy pohár vizet talált a párnáján." Másoknál amint főztek „az ételbe ecetet öntött valaki, meg polozs tojást (záptojást). Egyik lánnyal történt meg, hogy amikor lefeküdt a földre aludni, tarhonyát szórtak rá a kemence padkáról „csakúgy szállt a tarhonya raja!"

8 Jászszentandráson is gyakori volt a tárgyak megelevenedése. Molnár István írja pályamunkájában, hogy egyszer két testvér Jászjákóhalmán volt aratni. Amikor este lefeküdtek az asztalra tették ruháikat. Be akartak menni a szobába, de nem tudtak mert zárva volt az ajtó. „Később amint bementek a szobába, látták, hogy a ruhák szét vannak nyirkaivá. Keresték az ollót, de nem találták ... A szobában az asztalon volt egy olló és rá volt írva egy papírra, hogy még jobban szétnyirkálják a ruhákat."

9 Másik háznál, ahol mindig nagy kárt tettek a boszorkányok, az udvaron „egy nagy oszlop jelent meg... és dülöngélve járkált le- s fel. Nem tudták elképzelni mi lehet. Kihívták a csendőröket is. A csendőrök azt mondták kétfelé kell fűrészelni... Ezt tették. Egy öreg ember ugrott ki az oszlopból". Néha csak zajokat hallottak: fűrészelt valaki; csoszogott éjszaka; susogott valaki. Mikor felkeltek senkit sem láttak. Bizonyos tárgyak azonban reggelre helyükről elmozdultak: ledobálták az asztalról, kemencéről, a falról az edényeket, apróbb tárgyakat. Jászszentandráson - szemben Boconáddal és Hevessel - ezt a jelenséget mindig magyarázni, értelmezni próbálták. Leginkább boszorkánynak vélték. Meg is próbálkoztak több praktika alkalmazásával, amelyik a boszorkány ellen mindig használt. Ám majd mindig kiderült, hogy ez ellen a láthatatlan lény ellen ezek nem hatásosak. Nem hozott eredményt a ház beszentelése (el kellett költözni); próbáltak szenteltvizet hinteni, szenteltgyertyát gyújtani, de hatástalan maradt, sőt a gyertyát a szél mindig kioltotta; mások seprűt tettek keresztbe az ajtó előtt, de hasztalan, mert félre hajította valaki és bejutott a szobába az ismeretlen lény. Néhány esetben jelent csak meg: a szétfűrészelt gerendából öreg ember ugrott ki; mások két hatalmas kezet láttak, amint piszkot, szemetet szórt a szoba közepére.

10 Éppen a jászszentandrási következetesebb boszorkánnyal való azonosítás mutatja, hogy ezen a helyen e lény ismerete, az efféle babonás történetek megjelenése itt újabb lehet. A meglévő néphitalakokhoz kívánják valami módon hasonlítani, s úgy tűnik, hogy Boconádon és Hevesen él e mitikus lény eredetibb alakja: a szuverén, sajátos tulajdonságokkal rendelkező, név nélküli, láthatatlan alak, amely egy-egy családot zökkent ki nyugalmából, s különböző tárgyak felforgatásával, megelevenítésével, apróbb károkkal ad hírt magáról.

11 8. MOLNÁR István 1976. 71-75. 9. Ui. 10. Jászszentandráson a rk. templom főoltárának középpontjában valószínűtlenül felnagyított, hatalmas erejű kéz: Isten keze látható Aba-Novák Vilmos freskóján. Nem lehetetlen, hogy a látni vélt kezet a szentandrásiak e képzetből merítették. 11 GULYÁS Éva 1976. A jászsági (jászdózsai) néphit rendszeréből ez a mitikus lény hiányzik. 384