Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Szabó László: Egy mitikus lény településtörténeti háttere (a szecsko)

elégették, megszűntek a zaklatások. Mások szerint Ruskó János szigorú pénteki böjtjei riasztották el végleg.

4 BARNA Gábor szerint a szecsko név szláv eredete kétségtelen. Származtatásánál több lehetőséget is felvet: 1. „a Cseh hiedelemvilágban jól ismert" Sotek (régebben $etek) nevű házimanó lehet a név alapja; 2. de származhat a szjovák vSetok, vSetka, vSetko 'minden, mind, az összes' névmás v nélkül hangzó nyelvjárási változatának semleges nemű alakjából is (Setko), amely már a szlovákban kontaminálódott aseéka 'szecska', főnévvel, vagy ennek melléknévi változatával (seékovy).

5 BARNA Gábor kiemeli munkájában, hogy a magyar irodalomban egyetlen szecskora vonatkozó adatot sem talált. De nem idéz ilyet a szlovák néphagyományból sem. Ez a hiedelemalak sem a magyar, sem a magyarországi szlovák, sem az általános szlovák irodalomban nem tűnt fel azóta sem.

6 3. A Heves megyei Boconádon a ma 70-90 éves emberek határozottan emlékeznek arra, hogy gyermekkorukban általános beszédtéma volt az öregeknél az a láthatatlan lény, amely a faluban vagy a tanyavilágban egy-egy családot látogatott meg sorozatosan vagy alkalmanként, s felfordulást okozva adott hírt arról, hogy ott járt. Különösebben nagy kárt sohasem tett, de féltek tőle, s faluszerte beszélték, hogy mikor, hol, melyik családnál bukkant fel. Egyik adatközlőm határozottan tudja, hogy 1939-ben jelent meg utoljára. Legközönségesebb cselekedete az volt, hogy felborogatott a szobában minden kisebb bútort (asztalt, székeket, lócát, vizeslócát); leszórta a fogasról a ruhaneműt, a konyhában a szegről a különböző vas- és cserépedényeket. Ahogy bent ültek a konyhában egyszer csak „leröpült a falról a tepsi, a lábos" és más tárgyak. „Nem sűrűen (azaz egymás mellett több), hanem ritkásan dobálták le", hol egyik, hol másik szegről. Máskor bent ültek a szobában és mintha nagy szél kerekedett volna (az ablakok be voltak csukva!), hangot hallottak: s,s,s,s...! Aztán el kezdtek röpködni a ruhadarabok: leszállt az ágyról, a székről, a fogasról, az ajtóba vert szegről a nadrág, szoknya, kabát, ing és röpködött a szobában. Kibomlott az ágy, a párnák kiugráltak, röpködtek. Egy idő múlva olyan felfordulás volt a szobában, mintha valaki mindent lerámolt volna a földre. Az apróbb tárgyak is leestek az asztalról, polcról (olló, kés, tányér, mécses); kiborult a tarhonyás zacskó is egy helyen, miután magától kibomlott. Odabent pánik tört ki. Az emberek féltek, kiszaladtak a házból, mert senkit sem láttak. Mire visszatértek a felfordulás még nagyobb volt. A kártételek között említették azt is, hogy a kemencéből a sülő hurkát, kolbászt elvitte vagy kiborította, megette a káposztát. Másik tulajdonsága az volt, hogy „életre keltett" bizonyos tárgyakat. Mikor kiszaladtak az udvarra, látták, hogy a sütőlapát felállt és megindult „olyan billegve ment". Máskor a kendertörő vagy tiló indult el az udvaron: „négy lábon billegett és közben csattogott a nyelve", mintha dolgoztak volna vele. A szobában a felvetett szövőszék is megmozdult, csattogni kezdett, „még a vetélője is járt". A gereben felemelkedett és röpködött rajta a kender. Több helyen csak annyi kárt tett, hogy szemetet, ganét szórt be a szobába, s ezzel tetézte a felfordulást. 4. BARNA Gábor 1979. 72-73. 5. Ua. 6. Barna Gábor répáshutai kutatásaiban nem bukkant ez fel. Magam sikertelenül gyűjtöttem Békéscsaba környékén. Vö.: még KRUPA András 1974.; BARNA Gábor 1984. 331-347.; Gyivicsán Anna és Krupa András, s az általuk ajánlott irodalom nem ismer ilyen nevű és tulajdonságú lényt a szlovák néphitben. Vö. még: HORVATOVÁ, Emília 1972. 229-241. 382