Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Szabó László: Egy mitikus lény településtörténeti háttere (a szecsko)

Szabó László EGY MITIKUS LÉNY TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI HÁTTERE (A SZECSKO) 1. A magyar néprajzi irodalomban elsőként BARNA Gábor hívta fel a figyelmet egy láthatatlan, kísértetszerű természetfeletti lényre, amelyet a Hortobágy széli Nagyiván községben (Heves, 1950-től Szolnok megye), s néhány vele szomszédos településen szecska, szecskova, secku, szecska, setko néven ismernek. A szerző tanulmányából egyértelműen kitűnik, hogy e hiedelem a legutóbbi időkig Nagyivánban élt intenzíven, s a vele szomszédos vagy házassági kapcsolatokat is fenntartó néhány más településen (Tiszaörs, Egyek, Tiszaigar) csak nevét ismerik, illetve gyermekijesztőként él. („A setko vigyen el!") Ezt a gyermekijesztőt is bizonyos adatközlők szerint az igariak a tiszaőrsiektől vették át.

I Jászsági kutatásaink, majd néhány pályamunka néphitanyaga hívta fel figyelmünket arra, hogy a szecskohoz hasonló, láthatatlan, kísértetszerű lény Jászszentandráson, s méginkább a vele határos Boconád és Heves községekben is ismeretes, noha itt e lénynek semmiféle neve nincsen.

2 Egyéb kutatásainkból ugyanakkor pontosan tudtuk, hogy Nagyiván és Heves, illetve Boconád népessége településtörténetileg szoros kapcsolatban áll egymással. Ez a XVIII. századi történeti kapcsolat ösztönzött bennünket arra, hogy ismételten megvizsgáljuk e kérdést, s BARNA Gábor megfigyeléseit más területek anyagával is gazdagítsuk.

3 2. A nagyiváni adatok szerint „a szecsko az olyan tétemény, hogy azt nem lássuk, de cselekszik". „Egy-egy családot szokott megrontani." Cselekedetei főként apróbb károkozásokból állnak: felborogatja a szobában a bútorokat; kieszi a kenyér bélét, a húst a káposztából vagy elviszi az ételt (kenyér, töltött káposzta). Volt olyan, akinek a petróleum lámpáját dobta a földre, majdnem tüzet okozva; másnak a pipáját kapta ki a szájából; voltak olyanok is, akiket éjszaka összekötözött. Akik nem hittek benne, azokat megbüntette: a hitetlen gyermekek szemébe sót szórt; egy embert, aki pálcával akarta megverni a láthatatlan szecskot, saját pálcájával verte meg; a család által segítségül hívott csendőrt - aki olvasó szemmel próbálta meglőni -, pofon vágta. A legutóbbi időkben, egészen 1966-ig a Ruskó-családot szerencséltette a szecsko sorozatosan. Azt, hogy a nagyiváni Ruskókat milyen károk érték, még a szomszédos falvakban is tudták. Nem tudták, hogy ez a család mivel haragította magára a szecskot. Többen úgy vélték, hogy a család egyik tagja egy könyvet talált, s ez haragította meg. Amikor a könyvet 1. BARNA Gábor 1979. 72-73. 2. KERTÉSZ Ilona 1969.; MOLNÁR István 1976. 3. SZABÓ István-SZABÓ László 1980. 376-380.; illetve e munka készülő II. kötetében Nagyiván, Tiszaörs, Tiszaderzs, Tiszaigar, Tiszaszentimre, Tiszaszőllős települések elkészült és megjelenés alatt álló anyaga. 381