Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Barna Gábor: Fogadalmi tárgyak (offerek) magyar búcsújáróhelyeken
néven ismert népszerű barokk szentelmény volt, amelyet a pápa a húsvéti gyertya maradványaiból öntött, s ezt a bárányt (Agnus Dei) ábrázoló viaszérmet fehérvasárnap áldotta meg. i7 A népi gyakorlat országszerte tehát elsősorban a viaszofferekkel élt. Századunk elején Buda környékén Szentendrén, Budakalászon és Óbudán működtek olyan mézeskalácsos mesterek, akik foglalkoztak viaszöntéssel és árusítással is. Választékuk nem volt túl nagy. Figuráikat betegség esetén, ember vagy állat bajánál ajánlották fel. Altesti fájdalmak, rák esetén, vagy szüléskor az anya béka alakot, fogfájás esetén fogsort, kéz és ujj fájásakor pedig kar alakú viaszdarabot vásároltak. A Buda környéki kegyhelyen a főoltár lépcsőjére vagy magára az oltárra tették. Az offereket már a századunk első felében fokozatosan kiszorította a gyertya! 18 A viaszöntés a legtöbb helyen a mézeskalácsosok, bábosok munkája volt. A dél-magyarországi kegyhelyek közül nagy tömegben árulták Máriaradnán, Baján, Tekián, Hajóson, Máriagyüdön és Máriakéménden, Erdélyben pedig Mikolán. |Ч A nagyobb helyek mellett megfigyelték még Doroszlón a pünkösdi búcsún, Vodicán a kisasszony-napi búcsún, Sükösdön Szent Annakor. Tekián Szent Antalnak is ajánlanak föl viaszoffereket. Csatalja és Németboly baranyai falvakban pedig Szent Vendel-napi búcsúkor adományoznak viaszfigurákat. Az egykori délmagyarországi németek nyelvén neve Opferfiguren, Opfestückel, Opferwache volt, a Gyűdre járó magyar búcsúsok pedig offemek mondták, s offer a bakonyi németek ajkán is. 2 " A századeleji megfigyelések szerint az offerálásnak Máriagyűd volt egyik legnagyobb központja. A viaszalakok itteni ajándékozása kettős célú volt. Egyrészt Boldogasszony közbenjárását kérték felgyógyulásukért, másrészt a már elhárított veszedelemért hálába is adták. Felajánláskor, térden háromszor körülcsússzák az oltárt, gyakran magát a templomot is, miközben az offert kezükben tartják. A kerülés végeztével azt az oltárra teszik, vagy a sekrestyésnek adják oda. 21 A váci Hétkápolna búcsújáról mutatja be az offerálás megindító eseménysorát NÉMETH László az Alsóvárosi búcsú című regényében. 22 A Tolna megyei Csicsó kápolnájánál is bábostól vásárolták századunk első évtizedeiben még a viaszöntésből való kéz, láb, teljes ember- és állatalakokat. 23 Ezt napjainkra teljesen felváltotta a gyertyaadományozás és gyertyaégetés szokása, főleg Remete Szent Antal szobránál. A Somogy megyei búcsújáróhelyeken is élt egykor az offervásárlás és ajándékozás szokása. Bábosok árulták, akik azután a sekrestyéstől visszavásárolták offereiket, és ismét eladták őket. Az állat alakú offereket a barmok védőszentjének, Szent Vendelnek oltárára helyezték. Az offemek külön nevét itt nem ismerték, a bábostól kezet, lábat, testet stb. kértek. 24 Segesden és a Zágráb melletti Besztercén (Mária-Bisztrice) is élt ez a szokás. Szeged-Alsóváros havi búcsúján a körüljárható főoltárt a jámborabb hívek térden csúszva kerülték meg. Az oltárra helyezték azoffer, buba, viaszkbuba néven ismert, kü17. BÁLINT Sándor a XVII. században Szegedre küldött bárányokról tesz említést: BÁLINT Sándor 1983. 30. 18. BONOML Eugen 1941. 1-9. 19. VAJKAI Aurél 1943. 45-46., jegyzetben is. 20. BELLOSICS Bálint 1908. 96-99. ; VAJKAI Aurél 1940. 70. 21. RÉVAI Sándor 1905. 300.; KRISS, Rudolf 1937. 89. 22. NÉMETH László é. n. 33-35. 23. MEZEY Mihály 1982. 24. VAJKAI Aurél 1942. 135. 370
