Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Barna Gábor: Fogadalmi tárgyak (offerek) magyar búcsújáróhelyeken
lönböző formájú viaszfiguráikat, amelyekből búcsú után oltárgyertyát öntöttek a barátok. A búcsús bajának megfelelő formájú bubát vásárolt. 25 Az Alföldről legrészletesebben a Tiszántúl, a Nyírség nagy búcsújáróhelyének, Máriapócsnak viaszöntő népszokásait ismerjük. Készítésükkel, árusításukkal főleg helybeli parasztemberek foglalkoztak már az emlékezettel elérhető időben. A viaszöntő formákat helybeli kerékgyártó mesterekkel faragtatták ki, az öntéshez szükséges viaszt pedig Nyíregyházán vásárolták meg. Az oltárra helyezett, majd a plébánia pincéjébe került viasztárgyak egy részét a készítők visszavásárolták, s ismét felhasználták, eladták. SZALONT AI Barnabás számításai szerint egy-egy nagyobb máriapócsi búcsún 80 000-100 000 offert árultak, amelyből 5060 000 darabot meg is vettek. Az offereket árusító asszonyoktól a tárgyat nevén nevezve kérték a búcsúsok. A szokás Máriapócson 1970 táján szűnt meg egyházi tilalmazásra. 26 Az Ung megyéből Máriapócsra zarándoklók szívesen vásárolták még a közelmúltban is a tehén, borjú, tyúk, csirke, ló, férfi, nő, kislány, kisfiú stb. formájú alakokat, amelyeket a Szűz Máriának ajánlottak fel, s tettek az oltárra, miközben magukban csendesen fohászkodtak, előadták kérésüket. Hasonló módon asszonyok árulták az offereket Ungvár és Munkács búcsúin is, kis asztalkáikkal a legforgalmasabb helyekre állva. A Kassa környéki magyarok ezeket a viaszalakokat oferának nevezték. Különösen nagy mennyiségben árulták ezt századunk elején a kassai Kálvária búcsúin. Szív, kereszt, férfi, nő, kéz, láb, állatok alakjaiban voltak vásárolhatók. Azok, akiknek hozzátartozója lábfájás miatt maradt otthon, az láb formájú oferát vett. Akiknek valamilyen jószága volt beteg, annak megfelelően választott. Figyelemre méltó, s máshonnan még le nem írt szokás szerint a lányok oferáltak házasodásuk érdekében is. Ha már volt választottjuk, akkor glóriás kereszt vagy lombbal ékesített szív alakú oferát vásároltak titokban. Ezzel szemben a legények egyenesen meghívták a lányokat oferaválasztásra. A viaszfigurákat egyesek kezükben hordozva, oltárt körüljárva vitték a gyűjtőhelyre, mások csendesen rakták le. Az oferavásárlás, s az oferálás a beköszönés utáni egyik legelső dolga volt a Kassa környéki búcsúsoknak. Hasonlóan folyt le az offervásárlás a Kassához közeli Rudnok Szent Anna-búcsújáróhelyén is. 27 Viaszofferek árusítása megvolt a legtöbb felvidéki kegyhelyen. Említik Bélapátfalváról, Egerszalókról, Egerből. Ajándékozásától elsősorban gyógyulást vártak és reméltek. A szegedi, Szeged környéki magyar név, a buba, viaszbuba, a bakonyi (Csatka, Csatár) viaszfigura, viasztest 28 terminus mellett Egerben és környékén egy másik magyar nevét használják. Ez pedig a tetem. Ezzel a névvel illették a kezet, lábat, emberi testet, sőt állatalakot ábrázoló viaszkészítményeket, amelyeket a mézeskalácsosok búcsúkon árultak. Tetemnek nevezik ezen a vidéken a fémből készült figurákat is. 28 Hanyipuszta nyári, Szent Anna-napi búcsúján mézeskalácsosok árulták egykor a viasztetemeket. A halványsárga figurák közül főleg az állatalakoknak: bárány, malac, borjú, ló volt nagy keletje, ami nyilvánvalóan összefüggésben volt Szent Vendel közelben álló szobrának tiszteletével. Tetem, hóttetem volt a neve a viaszoffereknek Mátraverebély-Szentkúton is. A forrásoknál való mosakodás után ki-ki betegségének, fájós testrészének megfelelő formát vett, s azt ajánlotta fel a Szűzanyának. A visszaemlékezések különösen sok gyerekfiguráról tudnak. A tetemeket a medvesalji öregek szerint nem mézeskalácsosok, hanem 25. BÁLINTSándor 1983. 111. 26. SZALONTAI Barnabás 1977. Sok fotóval. Lásd még: BENKÓCZY Emil 1907. 228.; SESZTÁK Miklós gy. 27. KMECZKÓ Mihály gy. 28. VAJKAI Aurél 1940. 70-71. 24* 371
