Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Novák László: Kertes települések az Alföld északnyugati területén

tartották a naponta csordára járó fejősmarhát, igáslovat, sőt télire a juhokat is odaterel­ték be, de más mezőgazdasági munkát is végeztek ott (pl. nyomtatás), s a jól trágyázott kertföldben növényeket is termesztettek. A határ távoli részein, s a pusztákon hasonló gazdasági szükségletek hívták életre a mezeikerteket, szállás-tanyákat; ott telelt a rideg jószág, de az állattartó funkciók mellett földművelő jelleggel is bírt. A funkcionálisan megosztódott, kertes települések leglényegesebb tényezője a település módja, azaz az, hogy a síkságon viszonylag akadálymentesen mehetett végbe a település kifejlődése, nem voltak akadályozói a „természetes kertes formáció" kiala­kulásának. Sem a kezdeti, sem a későbbi időszakban, nem akadályozta földesúri akarat, s nem ellenkezett a kötött határhasználat rendszerével sem. Mint hangsúlyoztuk is, a korai időszakból nem állnak adatok rendelkezésünkre, hogyan nézett ki valójában egy alföldi falu szerkezete, ennek megállapítására csupán a XVII. századtól van lehetőség. Az alföldi helységek zöme elpusztult a török hódoltság korában. Amelyek megőrizhet­ték épségüket, azok települési rendje kötetlen volt, akárcsak a XVII. század végétől új­ratelepülő helységeké: ki-ki igényének megfelelően spontán, vagy a mezővárosi ma­gisztrátus jóvoltából kaphatott házhelyet, rendszerint nem mérnökileg kimért utcaháló­zatban, hanem összevissza, arra megfelelő helyen s külön foghattak fel földet az aklok, istállóskertek számára is, a település peremén. Jól igazolja ezt Bugyi példája is, amely falu elpusztult a török hódoltság korában (az 1590. évi török defterben még népes hely­ségként szerepel, 5 de a tizenöt éves háború idején elpusztult, s még 1690-ben is pusztán állott 6 ), csupán 1730 táján népesedett újra. 7 Később, az úrbéri pereskedés idején, 1824­ben eképpen nyilatkoztak a bugyi jobbágyok: ,,a' szálas-Kertekre nézve bizonyos volna az, hogy azokat a' mostani gazdák és eleik a' Helység megszállása ólta folyvást bírják, azokban nagy munkával Istállókat, színeket, aklokat és más szükséges épületeket tet­tek, következőleg ezen Kertek a' K. Urbáriumnak behozásakor már a' Jobbágyoknak Urbarialis competentiájokba adattak ki... " 8 SZABÓ László a kertesség kérdését vizsgálva csoportosította az alföldi települése­ket. Rámutat arra, hogy a kertesség kialakulásában döntő volt a természeti környezet, de ott is kialakult ez a településszerkezet, ahol nem volt vízfolyás, távol helyezkedtek el tőle a falvak. E kertes települések természetes módon alakultak ki, a gazdálkodási struktúrának megfelelően, s rámutat arra is, hogy „eredeti képződmények". Eredetiek abban az értelemben, hogy évszázadokkal korábban, mégha nem is nomád örökség­ként, természetes módon alakult ki a kertesség, visszavezethetően a XIV. századig. 9 A mezővárosi településrendszer vizsgálata is erősíti azt a tényt, mégha konkrét adatokkal a XVI. századtól igazolható, hogy a határbeli üzemhelyek, a „kertek", mezeikertek is természetesen kialakult üzemszervezeti formának tekinthetőek (annál is inkább, mert a XV. századig nem léteztek a jobbágyság intézményének dologi formái, s a XVI. század­ban pedig már nem merevedhetett meg a jobbágy telekszervezet, s következésképpen a települési struktúra sem), nem pedig a török hódoltság kora pusztításainak, vagy az az­által kiváltódott népesség- és település-koncentrációnak következményei. 10 5. KÁLDY NAGY Gyula 1985. 159-160. 6. GALGÓCZY Károly 1877. 340-341. 7. Vö. WELLMANN Imre 1967. 278. 8. Pest megyei Levéltár (PML) IV. 165. 13. Bugyi úrbéri peres ir. 1824. 9. SZABÓ László 1986/a. ; SZABÓ László 1986/b. 460-461. ; vö. NÓVÁK László 1975. 10. NÓVÁK László 1986/a. 3* 35

Next

/
Thumbnails
Contents