Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Novák László: Kertes települések az Alföld északnyugati területén

A kertes települési struktúra racionális képződmény, mindenkor a gazdasági lehetőség befolyásolta létezését, az optimális gazdasági rendszer tükröződik benne. Az említett bugyi példa mellett még számos hasonló idézhető fel annak bizonyítására, hogy még az 1767. évi úrbéri rendelet nyomán bekövetkezett telekszervezeti megmerevedést megelőzően „természetes módon" indult fejlődésnek az éppenhogy újjáéledt települési struktúra: etnikai jellegtől függetlenül (pl. Alberti, Pilis, Apostag esetében is, ahová zömében szlovákok, részben németek is érkeztek), mint gazdaságilag fontos tényező jött létre a kertesség, a település magjának funkcionális megosztódása, úgyszintén a határbeli „kertek", „szállások" kialakulása az apróbb falvaktól kezdve mint Alpár, Kecske,

11 a nagyobb határú településekig, mezővárosokig (pl. a Körös-Maros-Tisza köze nagyhatárú helységei).

12 A gazdasági szükségszerűségből eredeztethető kertességnek, mint alföldi sajátosságnak is „természetes" voltát támasztja alá az, hogy amikor a Mária Terézia-féle úrbérrendelet nyomán kísérletet tettek a határbeli kertek felszámolására, a nagyhatárú helységek esetében ez eleve kudarcra volt ítélve.

13 Itt szükséges megjegyezni, hogy a nem „természetes módon" kialakult településekben niesen nyoma a kertességnek. Az 1767-es úrbérrendelet 2 pozsonyi mérőben (1 hold = 1200 D-öl) állapította meg az egytelkes jobbágy belső, házastelkének nagyságát. E tágas területen nemcsak a lakóház, de a gazdasági melléképületek is bőségesen elfértek ott, szérű kialakítására is lehetőség adódott, s a rakományok tárolására. A telek hátsó területén kert, s gyümölcsös számára is maradt hely. A XVIII. században telepítésekkel létrehozott települések már ilyen elv szerint formálódtak, mérnöki munka eredményeként. Szabályos utcahálózatot, szabályos nagyságú telkeket alakítottak ki. Vizsgált területünkön Üllő, Vecsés, Taksony mutatja ezt a tervezett, rendezett alapszerkezetet.

14 Amikor a vallásalapítványi uradalom végrehajtotta Cegléd úrbérrendezését az 1780-as években a remanenciális földekből a határ északnyugati részén hasították ki Bércei falu területét 1784-ben. A mérnökileg, szabályosan kialakított fél hold nagyságú portákra német telepeseket költöztettek be.

15 Akol, vagy szálláskertek elkülönítésére nem került sor seholsem. A belsőség kertes jellegét csupán a tervszerű településrendezés szüntette meg, de csak a nagyobb helységekben, ahol a szállásrendszer továbbra is életben maradt a tágas határon. A nyomásrendszer, mind a nagy mezővárosokban, pl. a Hajdúságban, Jászkunságban,

16 mind pedig a kisebb falvakban, konzerválta a belsőség funkcionális megosztottságát, a kertességet, mivel a nyomások szerint művelt szántóföldeken üzemhelyek nem épülhettek ki, s a kertségek, akloskertek, ólaskertek fokozottabb szerepet töltöttek be a paraszti gazdaságok üzemszervezetében. Mind a kis, mind a nagyhatárú településekben csupán a XIX. század elejétől végrehajtott tagosítás idézte elő a kétbeltelkűség, a kertesség megszűnését, amikor a határban megjelenő üzemhelyek, a tanyák feleslegessé tették a belső üzemhely létét. GYÖRFFY István a hajdúsági mezővárosok példáján említi, hogy az ólaskertek „kikerültek" a határba, azok tanyaként működtek tovább.

17 E megállapítás csupán részigazságot takar. Az Alföld más vidékén - mint a 11. NÓVÁK László 1979. 498, 510, 540. 12. NÓVÁK László 1986/a.; vö. még NÓVÁK László 1977. 13. NÓVÁK László 1986/a. 14. NÓVÁK László 1986/a. 15. NÓVÁK László 1982. 169-170. 16. BALOGH István 1954-1955.; OROSZ István 1973.; OROSZ István 1974.; NÓVÁK László 1986/a.; vö. még NÓVÁK László 1975/b.; FODOR Ferenc 1942.; KOCSIS Gyula 1978. 17. GYÖRFFY István 1937. 36