Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Bereznai Zsuzsanna: Adatok a házkultuszhoz

mondta, hogy bontsák le a házat és a fundamentumot, mindent hányjanak ki. Hát ahogy hányják a fundamentumot, találnak egy régi szobrot, ezt megszentelték, megfüstölték. A fundamentumot visszahányták, a házat is felépítették, de a fiatalasszony mégis meghalt.

136 Mátraderecskén rontás volt az istállóban, nem maradtak meg benne az állatok. „Gazda Feró meg is mondta neki, hogy amikor az istálló alapját ásták, akkor volt ott egy boszorkány és egy marék szalmát, pénzt dobott az istálló alapjába. Ha megtalálja a boszorkányt és kiszedeti vele, el fog múlni a rontás. Mondták, hogy nem találták meg, hogy ki volt a boszorkány, de nem is maradtak az állatok az istállóban.

137 E két példa révén azt a jelenséget is bemutatjuk, hogy ugyanaz a hiedelemalak hogyan képes rontani és gyógyítani is (pl. boszorkány, tudós ember, javasasszony stb.), ugyanúgy az egyes áldozati tárgyak is képesek ellentétes hatások kiváltására, attól függően, milyen célból használják fel őket. A házépítésben részt vevő mesteremberek is ugyanazon munkafolyamatban, ugyanazon tárgyakkal képesek elérni a ház későbbi rontó erőktől való megóvását, ugyanakkor a megrontását is. A falak A ház falaihoz kapcsolódó szokások egy részében a ház fala mágikus cselekvések színtereként szerepel. Bélapátfalván azt mondták, hogy az első villámlásnál be kell verni a fejet a falba, mert akkor abban az évben nem fog fájni az ember feje.

138 Hatvanban háromszor ütötték a fejüket a falba, hogy ne fájjon a fejük.

139 Mátraderecskén azt tartották, hogy a sarokba kell tenni a seprűt, hogy ne menjen a házba a boszorkány. 14

° Hatvanban ha a ház falát kiásta a kutya, azt mondták, halált jelent.

141 A katolikus eredetű elgondolásokra épülő szokásokban a ház jobb első sarkának, a szent saroknak van kitüntetett szerepe. A tető A mestergerendán szokás volt különböző tárgyakat tartani. Mátraderecskén ott tartották a kést, a fakanalat, a favillát, menyétbőrben a borotvát, a fésűt, meghatározott szakaszán a hivatalos iratokat, az imakönyvet, a tankönyveket.

142 A mestergerendát gyakran alátámasztották a ház közepén egy oszloppal, ez volt a „boldoganya".

143 Szűrt és egyéb ruhadarabokat akasztottak rá, melyek így a sarokban álló kemence mellett száradhattak. Ha a gyerek rossz volt, a „boldoganya" mellé térdepeltették.

144 A XIX. század elejét megelőzően vidékünk népi építészetének jellegzetes eleme volt az ágasfás-szelemenes szerkezet. A következő történeti adat azt igazolja, hogy a „szelemen ágashoz" korábban valamely hiedelemfunkció is kapcsolódhatott: Eger város 1760. évi tanácsi jegyzőkönyvében olvasható a következő bejegyzés a „szelemen ágas" megbecstelenítéséről: „... Kechanoczky Farkas Kovács Istvánt maga hajlékánál 136. ENA 1736-74 137. ENA 1695-73 138. ENA 1573-73 139. ENA 1229-70 140. ENA 1665-73 141. ENA 1229-70 142. ENA 1344-72 143. Vö.: VAJDA László 1951. 50-62. 144. Saját gyűjtés, 1986. 345